Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
3243 Abból viszont szerintem sem lehet engedni, hogy valamekkora szolgálati idő birtokában legyen az illető, hiszen a rokkantnyugdíjrendszer újragondolásáról tárgyalunk, azt szeretnénk egy kicsit korszerűbbé, fogyaszthatóbbá tenni. Éppen ezért ennek a törvényn ek alanyai azok, akik semmilyen szolgálati idővel nem rendelkeznek, eleve nem lehetnek. (14.30) Az a szociális ellátórendszer gondjaira bízott réteg, itt pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - még egyszer mondom - a jövőr e nézve a rokkantnyugdíj korszerűsítéséről esik szó. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalásaival folytatjuk. Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm szépen . Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rehabilitációs járadékról szóló törvénytervezet fekszik a parlament asztalán. A törvényjavaslat több sebből vérzik. De közelítsük meg a gyakorlat oldaláról, két gyakorlati példán keresztül! Egy adott településen lévő italkimérésben a kocsmáros 52 évesen rokkantnyugdíjas. A felesége 48 évesen rokkantellátásban részesül, és a 26 éves fiuk, aki a csapos szerepét tölti be, ugyancsak 67 százalékban vesztette el a munkaképességét. A kocsma azonban kifo gástalanul működik, az utóbbi nyugellátásban részesülő fiatalember pedig jó egészségnek örvend. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha erről az oldalról közelítem meg ezt a törvényjavaslatot, akkor azt kell hogy mondjam, hogy igenis indokolt ennek a törvénytervezet nek a parlamenti vitája. De nézzük azonban egy másik megközelítésben ezt a kérdéskört! Az 1990es évek elején az akkor még létező személyzetis felvette a telefont, és felhívta az Orvosszakértői Intézetet, s az intézet vezetőjével az alábbiakat közölte: hol nap reggel 8 órára 167 fő megy felülvizsgálatra, és mindnyájan 67 százalékban elveszítik a munkaképességüket. Ebben a megközelítésben, tisztelt képviselőtársaim, már nem tudatos kijátszásról, hanem egy humánusabb megoldásról beszélhetünk, hiszen ez a 167 e mber és az ő munkáltatójuk menekülési útvonalnak használta a rokkantnyugdíjazást. A törvényjavaslat azonban ezt az élethelyzetet és ezt a kérdést nem tudja és nem is tudhatja kezelni. A számok mögött, amelyeket az előterjesztő oly fennhangon hangoztat, ily en és hasonló emberi sorsok húzódnak meg, amelyre nem biztos, hogy az a megoldás, ami az előterjesztő szándékában rejlik. A nyugdíjkassza hiányát nem ezekkel az eszközökkel kell csökkenteni még akkor sem, ha a fenti példá k vagy a megmaradt munkaképesség oldaláról vizsgáljuk ezt a kérdéskört. Ma Magyarországon - oly sokan elmondták már - 802 ezer rokkantnyugdíjas él. Több mint a fele 62 év alatti, tehát még nem töltötte be az öregségi nyugdíjkorhatárt. Vajon kik azok, akik rehabilitálhatók, a szubjektív elemek mellőzésével a megmaradt munkaképességük alapján visszavezethetőke ők a munkaerőpiacra? Ez egy óriási kérdés. Tisztelt Képviselőtársaim! Az új, komplex rehabilitációs rendszer képes lesze eredményesen szolgálni azt a célt, hogy azok az emberek, akik már adott esetben másfélkét évtizede kikerültek az aktív foglalkoztatásból, megtalálják a munkájukat, feléledt aktív korú tevékenységük értelmét? Mennyi idő kell vajon ahhoz, hogy a kormány a nyugateurópai országokhoz ha sonlóan rehabilitációs központokat tudjon kiépíteni? A komplex rehabilitációhoz azonban, úgy gondolom, komplex szakmai végzettséggel és képzettséggel rendelkező szakemberek is kellenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Utóbbiról az adósságkezelési szolgáltatás n api gyakorlata jut az ember eszébe, hiszen több mint másfél éve a közüzemi díjat fizetni képtelen családfőnek adósságkezelési együttműködésre kell járnia az önkormányzat előadójához, aki megmagyarázza neki, hogy a nincset hogyan lehet felosztani, illetve b eosztani.