Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
3244 Körülbelül így vagyok én a rehabilitációs járadékkal és a munkaerőpiac kapcsolatával. A benyújtott javaslat megfogja azok kezét, akik segítségre szorulnak, aztán egy próbálkozás után szélnek is ereszti őket, mert a benyújtott törvényjavaslat a me gváltozott munkaképességű embernek, embereknek nagy valószínűséggel nem fog tudni munkát biztosítani. A törvényjavaslat talán legneuralgikusabb pontja a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása. Az európai uniós országokban a rehabilitálható mun kavállalók 40 százalékát tudják átlagosan foglalkoztatni. Egyes skandináv országokban ez a foglalkoztatási szint már az 5060 százalékot is eléri. Magyarországon viszont a ma megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya nem éri el a 8, azaz nyolc s zázalékot. Milyen feltételeket kellene teremteni ahhoz, hogy évente 1015 ezer ember visszavezethető legyen a munka világába? A mai magyar munkaerőpiacon kegyetlen és szigorú szabályok uralkodnak, hiszen az aktív korú foglalkoztatottak körében is rendkívül nagy a fluktuáció. A kínálati oldal mindig nagyobb, mint a kereslet. Ugyanakkor a szakképzetlen és alacsony képzettségű munkaerő nehezen tud megkapaszkodni a hazai foglalkoztatók munkahelyein. Köztudott, hogy ma már túl vagyunk a regisztrált munkanélkülie k 7,5 százalékot is meghaladó arányán. Ők egészségesen sem találnak maguknak képzettségüknek megfelelő munkát. Önként felvetődik a kérdés: hány évtizedre lesz szükség? Hány évtizedre lesz szükség ahhoz, hogy a rehabilitálhatóknak minősített volt rokkantnyu gdíjasok önálló keresethez, napi foglalkoztatáshoz és kiegyensúlyozott megélhetési körülményekhez jussanak? Egyszerűbben szólva: mi lesz azokkal, a felülvizsgálatra visszarendelt és rehabilitálható járadékosokkal, akik a rehabilitáció végén munkát nem kapn ak? A válasz nagyon egyszerűnek tűnik, tisztelt képviselőtársaim: mehetnek a települési önkormányzathoz szociális segélyért. Még egy nagyon fontos kérdés, amiről beszélni szeretnék, az pedig az, hogy ha a rokkantnyugdíjasokat és a baleseti rokkantakat kive szik a Nyugdíjbiztosítási Alapból, akkor honnan teremtik meg a rehabilitációs járadék pénzügyi fedezetét. Szintén sokan elmondták már, mert szinte szlogenszinten van meghatározva, a fogyatékosügyi törvény módosításánál is hangsúlyozták a 60 milliárdos uni ós pénzforrást, és most ismét ugyanezzel az összeggel találkozunk a törvényjavaslat indokolásában. Ha nagyon cinikus szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ez a 60as szám az önök jolly jokere, mert többször is elő lehet húzni a kalapból. Komolyra fordí tva azonban a szót: honnan lesz elkülönített forrás a rendszer működtetésére, a munkáltatók támogatására és a komplex rehabilitációs gondoskodásra? Tisztelt Képviselőtársaim! Ha önök figyelmesen elolvassák a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslato t, láthatják, hogy semmilyen szemléletváltásról nincs szó ebben a javaslatban, hanem egyszerűen arról van szó, hogy feltűnően sokan részesülnek rokkantnyugellátásban. A tervezet azt is említi, hogy 13 százalékkal meg kell emelni a munkaképességcsökkenés m értékét ahhoz, hogy a jövőben az egészségkárosodott emberek elmehessenek rokkantnyugdíjba. Azt is mondhatnám, hogy azok a rokkantnyugdíjasok, akiket az elkövetkezendő években hívnak vissza a rendszerből, azoknak nagy része a járadék folyósítását követően m ár nem fog visszakerülni a nyugdíjazottak körébe. Mint ahogyan azt sem lehet tudni, hogy mi lesz azokkal a járadékosokkal, akik 50 százalékát veszítették el a munkaképességüknek, és eddig sem volt számukra rehabilitációs munkakör, és ezt követően sem lesz. Mert bizony, képviselőtársaim, ők is 185 ezren vannak a jelenlegi rendszerben. Tisztelt Országgyűlés! Itt nem néhány ezer emberről van szó, hanem nagyságrendileg legalább 200300 ezer ember jelenlegi rendszeres jövedelmét teszik bizonytalanná úgy, hogy a törvényben meghatározott rehabilitációs időt követően semmilyen biztos pontot nem nyújtanak a számukra. Ezt a törvényjavaslatot ezért nem tudom támogatni, hiszen álláspontom szerint nem alkalmas több százezer megváltozott munkaképességű ember életkörülmény einek, jövedelmi viszonyának, életvitelének és önbecsülésének megnyugtató rendezésére.
