Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - PÁVA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3180 PÁVA ZOLTÁN , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő sportstratégia és az azzal összefüggő határozati tervezet valóban egy hiánypót ló országgyűlési határozattervezet. Hisz már '9596ban felmerült az az elképzelés, hogy kellene egy sportstratégiát alkotni. Természetesen lehet arról vitatkozni, hogy az akkor megalkotott és elfogadott sporttörvényt meg kellett volnae előznie egy hosszú távú sportfejlesztési stratégiának. Akkor nem készült el, pedig úgy visszagondolok, Nádori professzor úrral, Kónya Imrével, Deutsch Tamással, Rusznák Miklóssal, Világosi Gábor kollégámmal sokat vitatkoztunk arról, hogy mennyire szükség lenne egy hosszú tá vú stratégiára, de úgy ítéltük meg, hogy az akkor elkészült sporttörvény, ha viszonylag rövid távon is, de sikeres válaszokat adott a rendszerváltozás utáni időszaknak a sport számára megjelenő kihívásaira. S ami lényeges, a közalapítványokon keresztül plu szpénzt biztosított a sport számára, nem beszélve arról, hogy hellyelközzel tisztességgel rendezte a sportlétesítmények helyzetét is. A kilencvenes évek gazdaságitársadalmi változásai nyomán megváltozott az állam sportban betöltött szerepe. Megmaradt áll ami feladatnak a célzott sporttámogatás államilag, társadalmilag mérhető objektív értékek alapján biztosítható feladata, az infrastrukturális feltételek megteremtése és az egységes utánpótlásnevelési rendszer működtetése, mindez összhangban a versenysport céljával, példaképek állításával, a tisztességes munka és a tiszta eszközökkel elért eredmények ugyancsak tisztességes jutalmazásával. Az előző parlamenti ciklus végén, 2000 decemberében már egyszer beterjesztettük a nemzeti sportstratégiát, de a parlamen t időhiány miatt ezt nem tudta megtárgyalni. A most elkészített módosított változat mindenképpen fontos előrelépés, mert csak így lehet hosszú távú koncepciót alkotni a sport jövőjével kapcsolatban. Engedjék meg, hogy Pierre de Coubertin báró Óda a sportho z című verséből néhány szót emeljek csak ki: Isten ajándéka, szépség, igazság, bátorság, tisztesség, öröm, termékenység, haladás, béke. Így jellemezte a sportot Coubertin báró. Meg vagyok róla győződve, hogy ma is igazak ezek a kifejezések, és meg vagyok r óla győződve, hogy a sportstratégia még igazabbá teszi Magyarországon is ezeknek az értékét. Legfeljebb talán Isten ajándéka mellé hozzátehetjük, hogy az Országgyűlés ajándéka a sportot szerető magyar társadalom számára. Sportnemzet és sportoló nemzet - el őttem már sokan emlegették ezt a két kifejezést. Nem véletlen, hogy ez a két kifejezés lett a stratégia mottója, hiszen ez az, ami leginkább kifejezi megalkotóinak szándékát. Magyarország méltán lehet büszke sportolóinak eredményeire. Ha a nemzetek közötti olimpiai örök ranglistát megnézzük, azt látjuk, hogy a népességarányokat figyelembe véve hazánk bent van az első tíz között. Ez bizony egy nagyon szép teljesítmény egy ilyen kis nemzettől, mint mi vagyunk. Ugyanakkor számos jel enged arra következtetni, h a változatlanul hagyjuk az élsportot, ha nem hajtjuk végre a szükséges strukturális változásokat, akkor rövid időn belül elveszíthetjük előkelő helyünket. Úgy ítélem meg, hogy egy olyan széles körű társadalmi egyeztetés előzte meg ennek a stratégiának az á ltalános vitáját, amelyben nemcsak a pártok, nemcsak a Magyar Olimpiai Bizottság, a Nemzeti Sporttanács, hanem rengeteg civil szervezet véleménye, elképzelése benne van, és meg vagyok róla győződve, hogy ezt egy konszenzusos alapon tudjuk elfogadni. Mire v an tehát szükség, tisztelt képviselőtársaim? Ahhoz, hogy a magyar élsport továbbra is versenyképes maradjon, égető szükség van az egyensúly megteremtésére a hagyományos és a feltörekvő új sportágak, a társadalom egy viszonylag szűkebb rétege számára érdeke s és a nagy nézőszámot vonzó sportágak között. A stratégia ezt elég világosan kifejti. A versenysport terén az erőforrások szétforgácsolása helyett azok eddiginél magasabb fokú koncentrációja szükséges. Az állami támogatást a nemzetközi eredményesség, a ha zai tradíció, a társadalmi jelentőség, a tömegbázis megléte és a jövőbeni fejlődési potenciál kritériumait is tartalmazó szűrőrendszer alapján lenne érdemes meghatározni, ahogyan arra a stratégia rámutat.
