Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - PÁVA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3181 E szűrőrendszer mellett a stratégia nagyon helyesen minden sportágat arra ösztönöz, hogy készítse el az utánpótlásnevelés kérdését is felölelő hosszú távú sportágfejlesztési koncepcióját. Mindazonáltal egy szakmailag megalapozott utánpótlásnevelési program kereteinek meghatározása elsősorban is állami fe ladat, hiszen eredményességünket csak egy szilárd és egységes utánpótlásnevelési rendszer működtetésével és az igazolt sportolók létszámának növelésével, vagyis a széles bázis megteremtésével tarthatjuk fenn. (9.40) Erre pedig nagy szükség van, mert sport olóink nagymértékben hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, az ország ismertségéhez, turisztikai vonzerejének növeléséhez, és talán ami a legfontosabb, pozitív mintát adnak gyermekeink számára. A magyar utánpótlásnevelési rendszer, a Héraklészp rogramok, a Bajnokprogram, a Csillagprogram tulajdonképpen sikeresek, megfelelő alapot nyújtanak a tehetséggondozáshoz. Ami igazából megoldatlan kérdés, az az, hogy az utánpótlásnevelésből kieső, a versenysportból lemorzsolódó gyermekek sportolási lehetős ége nem biztosított. Jelenleg nincs megfelelő átjárás a szabadidősport irányába. Éppen ezért a Sport XXI. utánpótlásnevelési programot tovább kell tökéletesíteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig a sportnemzetről szóltam, de ahogy korábban is elmondtam, é s többen is említették, a sportstratégia másik alappillére a sportoló nemzet. Ez nem jelent mást, mint hogy a cél az, hogy Magyarországon egyre több ember számára váljon természetessé a sportos életmód. E tekintetben a stratégia számai egyszerre elszomorít óak és riasztóak. A felnőtt magyar társadalomnak mindössze 16 százaléka végez sporttevékenységet. Ha viszont a heti legalább két alkalommal történő minimális félórás mozgást tekintjük a sportolás meghatározó kritériumának, akkor ez a szám csak 9 százalék. Ez döbbenetesen kevés, pedig a sportos életmód nagymértékben hozzájárul a betegségek, köztük az olyan nagy halálozási aránnyal járó szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséhez is. Mindeközben a felmérések azt is igazolják, hogy a rendszeres testmozgást v égezni szándékozók száma ennél jóval magasabb, csaknem 38 százalék. Ez egy minimum 900 ezer fős mozgósítható, megerősítésre és lehetőségre váró potenciális réteget jelent. A sportoló nemzet megteremtése még a sportnemzet rangunk megtartásánál is komolyabb erőfeszítéseket követel mind az államtól, mind pedig a civil társadalomtól. A szabadidősportba, a rekreációs sporttevékenységbe való bekapcsolódáshoz, a sportos életmódhoz kötődő attitűd kialakítását ugyanis nem lehet elég korán kezdeni. Ezért is üdvözlöm magam is a szocialista képviselőcsoport nevében, hogy a sportstratégia a lehető legkorábbra teszi a sport szeretetére, a sportos életmódra való nevelés idejét, amikor külön említi az óvodáskorúak mozgását és ennek kapcsán az óvodapedagógusok mozgással, moz gáskultúrával kapcsolatos felkészítésének a fontosságát. Az elhízás elleni harc leghatékonyabb és leginkább költségkímélő eszközeként legalább ilyen fontos a mindennapos iskolai testmozgás, hosszú távon pedig a megfelelő infrastrukturális feltételek megter emtése mellett a mindennapos testnevelés bevezetése. Helytálló a sportstratégia azon megállapítása, hogy a szabadidősportba való minél több ember bevonása csak összehangolt kommunikációval, a keresleti és kínálati oldal egyidejű ösztönzésével képzelhető el . A szabadidősportot végzőket pedig arra kell ösztönözni, hogy minél nagyobb számban regisztrálják magukat szabadidősportszervezetekben, hiszen így válhatnak könnyebben elérhetővé, és így lehet őket is az élsportolókhoz hasonlóan a sportegészségügyi szemp ontból nagy jelentőséggel bíró fittségi felmérésekbe bevonni. Ezáltal minden eddiginél átfogóbb képet kaphatnánk a társadalom általános fizikai, egészségi állapotáról. A szabadidősportolók létszámának határozott emeléséhez természetesen szemléletváltásra is szükség van. Ezt az államnak kell kezdeményeznie, de a megvalósítás során egyaránt szükség van az oktatásban dolgozókra, a háziorvosokra, a sportvezetőkre, a sportmenedzserekre és a civil társadalom szereplőire, és különösen a magyar sportot legnagyobb arányban finanszírozó önkormányzatokra.
