Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3125 Azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy ne keverjenek össze bizonyos fogalmakat, mert akkor elég nehezen fogjuk érteni egymást. Elmondom még egyszer, mert úgy tűnik, nem volt világos a bev ezetőből: egyfelől a munkaidőszabályozás és a munka díjazása két külön kérdés. Az európai irányelv nem szól arról, hogy az ügyeletet hogyan kell díjazni. Arról szól az Európai Bíróság határozata, hogy az ügyelet teljes egészét munkaidőnek kell tekinteni. De hogy hogyan díjazom a munkát, erről nem szól sem az irányelv, se az Európai Bíróság SIMAP, Jäger- és más ítéletei, és egyébként meg tagállami hatáskörben hagyja ennek szabályozását. És ez nem csúsztatható össze. Nagyon szépen kérem, hogy figyeljenek fe l, és aszerint kezeljék a törvény szövegét, hogy ez a kettő nem ugyanaz. Hasonlóképpen, aki összekeveri a készenlétet és a készenléti jellegű munkakör fogalmát, annak azt tanácsolnám, kedves Bernáth Ildikó képviselő asszony, kicsit többet tanulmányozza a m unka törvénykönyvét, a munkajogot, mert az ügyeletet, a készenlétet és a készenléti jellegű munkakört nem lehet összekeverni, ez három más fogalom, és nem lehet liftezni az egyes fogalmak között. Úgyhogy javaslom, hogy egy kis tanulmányozással próbáljuk ha sonló fogalmakkal vitatni tovább a törvényjavaslatot. Felvetődött az európai uniós kötelességszegési eljárás kérdése. Itt a felvetés alapján néhány perc kitérőt kell tennem. Köztudott, hogy éppen a Jägerdöntés után, 2003 után az Európai Unió kísérletet te tt arra, hogy az irányelvet módosítsa. Számos parlamenti, tanácsi fordulóban egészen az elmúlt év decemberéig, a finn elnökség kompromisszumos javaslatáig igen sok változata volt a módosításnak. A magyar kormány azt az álláspontot képviselte - ez parlament i dokumentumokban is tetten érhető , hogy legyen lehetőség az ügyeleti időt megosztani aktív és inaktív részre, ezt tagállamonként kollektív szerződés vagy jogszabály tegye lehetővé. A másik oldalon ennek megfelelően azt javasoltuk, hogy az optout, a kív ülmaradás intézményét folyamatosan vezessük ki - a magyar kormány a phasingout megoldás híve volt - a rendszerből, mert nem szerencsés, akár önként vállalt túlmunkának hívják, akár bárminek, ezt a bizonyos kívülmaradást intézményesíteni. Nem tudott megáll apodni az Európai Unióban az országok tanácsa sem, tehát az EPSCO nem tudott megállapodni, nem tudott megállapodni a Parlament sem, együttdöntési eljárás van az ügyben. A német elnökség ezt a dossziét elő se vette. Nem vagyok benne biztos, hogy a következő egymásfél esztendőben létrejön valamifajta kompromisszum. És ennek következményeként a Bizottság - ahogy Spidla biztos úr előre is jelezte a decemberi kompromisszumkötés elmaradása pillanatában - elindította az úgynevezett kötelességszegési, infringement eljárásnak az első fokozatát, ami az indokolt levél formája. Ez még nem az Európai Bíróságnál való eljárás, ez még csak egy felszólítása az országnak arra, hogy az Európai Bizottság úgy látja, hogy nem felel meg a magyar szabályozás teljes egészében az eu rópai uniós irányelvnek. Erre május elején reagált a magyar kormány, és nyilván még folyik ennek az egyeztetése. De természetesen tudjuk, hogy bizonyos részei tényleg nem felelnek meg, és ezen akarunk változtatni. Hogy nehogy azt higgyék, hogy Magyarország az egyetlen, szeretném mondani, hogy az akkori 25 tagállamból 23 ellen indult kötelességszegési eljárás ebben az ügyben, nemcsak Magyarország ellen, hanem még másik 22 országgal szemben. Összesen két ország van, amelyiknek a szabályozása megfelel az európ ai uniós irányelveknek. Nem mondom, hogy milyen méretű országok egyébként. Való igaz tehát, hogy ez az egyik ok, ami miatt a törvényt módosítani kell. Nincs abban igaza Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, hogy az általunk javasolt módosítások akár kollekt ívszerződésellenesek lennének, akár pedig a munkáltató kivonhatja magát a munkatörvénykönyv szabályai alól. Ez alapvető tévedés, sőt kifejezetten olyan szabályokat akar a javaslat előterjeszteni, amelyek alkalmazhatók. Nincs szó semmiféle bújtatott túlórá ról sem, merthogy a munka törvénykönyvében megfogalmazott kereteket, a maximum 300 órás túlórakeretet - az alap 200 és a kollektív szerződéssel további 100 - nem bolydítja a javaslat. Tehát egyszerűen azt mondani, hogy itt bújtatott túlórakeretmozdításról van szó, az nem felel meg a valóságnak.
