Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
3115 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha én most MSZPs képviselő lennék, a következőket mondanám a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban. Egy ilyen szabályozási logika, amely ily mértékben jogsz abályi keretek közé szorítja a munkavállaló szempontjából alapvetőnek tekinthető munkavégzési szabályokat illetően a munkaidő megszervezésével kapcsolatos részleteket, az tulajdonképpen ellene hat annak, hogy a munkaadó és a munkavállaló szervezetei kollek tív megállapodásban rögzítsék a számukra fontos feltételeket. Mintegy még további impulzust ad arra, hogy nincs itt értelme a szociális partnereknek egymással szóba állni, nincs értelme kísérletet tenni az egyezségre, hiszen ez a törvénycsomag megteszi a m agáét, és tulajdonképpen a munkaadónak nem is lesz érdekében álló. És ha én az MSZOSZ tagja lennék, akkor bizonyára ott lennék a Hősök terén, ahol 1520 ezren jelentek meg azon a demonstráción, amelyet a munka törvénykönyvének a kormány által javasolt módo sítása elleni tiltakozásul kezdeményeztek a szakszervezetek. A szónokok és az egybegyűltek a módosítás visszavonását követelték, a demonstráción határozott kormányellenes hangulat uralkodott. A tüntetésen a szónokok szerint a jelenlegi kabinet gőgös, arisz tokratikus magatartásával saját maga teremtette meg ezt a fajta ellenállást. A beszédekben elhangzott, hogy a kormány nem váltotta be a több munkahelyre, magasabb bérekre vonatkozó ígéreteit, és a munkavállalók érdekeinek figyelembevétele helyett lepaktált a multinacionális cégekkel és a hazai nagytőkével. A tömegben több szocialista politikus, így Nagy Sándor és Kiss Péter - volt és jelenlegi munkaügyi miniszter - is részt vett. Hát, ez volt 2001ben; bizonyára emlékeznek rá azok a képviselők, akik még mos t is itt ülnek talán a Házban, amikor a munkaidővel kapcsolatos szabályokat - szintén az európai uniós jogharmonizáció keretében - módosította az akkori parlamenti többség, illetve nyújtotta be az akkori kormány. Hihetetlenül nagy tünteté st szerveztek, és hihetetlenül nagy ellenállást mutattak az akkori képviselők. Emlékeznek még rá? Cselédtörvénynek nevezték azt a törvényt, amely - csak úgy megjegyzem - heti 48 órás munkaidőt szabott meg a túlórával együtt. Önök akkor azt mondták, hogy a szabad szombatot is elveszik a dolgozóktól, és még népszavazást is akartak kezdeményezni az úgynevezett cselédtörvénnyel szemben. Azóta megváltozott a világ, igaz, államtitkár úr? Mert most már ez a benyújtott törvényjavaslat, amelyről itt ma szó van, tula jdonképpen arról szól, hogyan is lehet a munkavállalót olyan helyzetbe hozni - kitérve és kikerülve a munka törvénykönyvében szabályozott és a munkaidőre vonatkozó előírásokat , arra kényszeríteni, hogy önként, dalolva írja alá egyéni megállapodásban azt, hogy ővele gyakorlatilag a munkáltató azt csinál, amit akar, annyi órát dolgoztat vele, amennyit akar. Mert ez most már - amióta önök nyújtják be a törvényeket - természetesen javítja a versenyképességet, és majd jól felfűti a gazdaságot, és milyen nagysz erű, remek élete lesz itt annak a munkavállalónak, aki ma alig talál magának munkát, az állásnélküliek száma messze nem csökken abban az ütemben, mint ahogyan önök azt szeretik elmondani. Ha annyira szociálisan érzékenyek, és annyira fontosnak tartják az i gazságosságot, akkor mégis hogyan függenek össze ezekkel a meghirdetett elvekkel a benyújtott törvényjavaslatnak ezek a szabályai? Érdeklődéssel várom, hogy az államtitkár úr ezt majd elmondja. (Csizmár Gábor bólogat.) Ehhez képest még a törvénynek az a mó dosítása is elgondolkodtató, amelyik azt szabályozza, hogy mit kell érteni, mondjuk, a készenlét alatt. Nem igazán tudom értékelni, mit jelent az, hogy a rendes munkaidőnek legalább egyharmadában nincs munkavégzés. Ismereteim szerint a Legfelsőbb Bíróságna k az az álláspontja, hogy a munkavállalónak a készenlét alatt nem kell munkát végeznie. Mi az az arány, amely munkavégzésre vonatkozik? Miért éppen az egyharmad? (20.30)