Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3063 az esélyegyenlőség biztosítására, mint amilyen megoldásokat ez a törvénymódos ítás sugall. A mi véleményünk az, hogy a legjobb esélyegyenlőségbiztosító eszköz az, ha az iskolákban mindenütt, különösen a hátrányos helyzetű térségekben, jól felkészített, a gyerekeket szerető, magas hivatástudattal rendelkező pedagógusok vannak, akik megfelelő módon meg is vannak fizetve a munkájukért - lásd a hátrányos helyzetű térségeknek beígért kiemelt pedagógusbér , de hozzáteszem, mindamellett, hogy ezeknek a pedagógusoknak a munkáját külső szemmel, objektív szakértői szemmel időről időre ellenő rizni is kellene, hogy a munkájukat jól végzike. A másik feltétele az esélyegyenlőségnek az, hogy ezekben a körzetekben is olyan iskolák legyenek, mint a legmódosabb budai kerületekben és így tovább. (16.20) A törvén y egyikre sem teremt garanciát, hanem egyéb módon próbálja az esélyegyenlőséget toldoznifoldozni. Meglátásunk szerint ennek az eredménye több mint kétséges. Az egyik ilyen törekvését mindazonáltal jónak látjuk a törvénynek, amennyiben az óvodáztatás által ánossá tételét célozza meg, illetve azt helyezi kilátásba, hogy minden olyan gyermek, aki hátrányos helyzetű, felvételt nyerjen az óvodába. Ez nagyon helyes, hozzátesszük azonban, hogy a garanciákat persze nem látjuk, számítások szerint mintegy 20 ezer óvo dai férőhelyre volna szükség - nyilván nem egységesen - az ország különböző pontjain. Hallottuk a miniszter úr expozéjában, hogy pályázati források és az iskolafelújítási program keretében erre lesz lehetőség. Nagy nyomatékkal kérjük, hogy ez meg is történ jék, mert mi is úgy látjuk, hogy már az óvodában, sőt megkockáztatom, már korábban el kellene kezdeni azoknak az alacsony kulturális szintű családokból jövő gyerekeknek a fejlesztését, akiknek sokszor kéthárom éves korukra eldől, hogy milyen életpályát tu dnak befutni. Ezzel szoros kapcsolatban említeném meg a törvény egy másik hiányosságát. Ugyan különböző indoklásokban hallottuk a bölcsőde szerepének a hangsúlyozását, de sajnos a bölcsődét nem látjuk az összevont intézmények felsorolásában. Tudom, hogy a bölcsődék nem az oktatási tárcához tartoznak, hanem a szociális tárcához, azonban a kisgyerekkor fejlődésének pszichológiai, biológiai sajátosságai, a családi életben való fejlődése olyan, hogy bizony a kisgyerekkor egy eléggé egységes szakasz, még ha belü lről szakaszolható is, és nagyon sok olyan helyzet és család van, ahol a korai bölcsődei gondozás, fejlesztés, a szeretetteljes ápolás esélyt adna annak a kisgyereknek, akinek a beszédkészsége azért nem fejlődik, mert otthon nem szólnak hozzá, és így továb b. (A jegyzői székben Nyakó Istvánt Béki Gabriella váltja fel.) Míg a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban örömmel mondta a miniszter úr, hogy milyen nagy mértékben növekszik a támogatása - mi próbáltuk bizonyítani, hogy ez azért nem így van, a szinten ta rtása talán megmaradhat , a közoktatással kapcsolatban ez nem mondható el. Ugyan nem ebből a törvényből, hanem a költségvetési törvényből önök is jól tudják, hogy óriási mértékben csökkent az egyes évfolyamok alapfinanszírozása, és a közoktatási törvény e zt a pénzkivonást nemhogy korrigálná, hanem megerősíti olyan intézkedésekkel, amelyek valahogy megpróbálják mégis az intézmények működését biztosítani. Ilyen intézkedés például a többcélú intézmények támogatása. Pánczél képviselő úr már elmondta a kollégiu mmal kapcsolatos kifogásokat, amelyeket nem akarok megismételni, ugyanez a Kereszténydemokrata Néppárt véleménye is. Képviselő úr szintén elmondta a napközi problémáját, amihez egykét mondattal azért kapcsolódnék, mert szakmailag nagyon súlyos bűn a napkö zit úgy tekinteni, mint valamiféle farmot, ahol az a fontos, hogy mindig foglalkozzék a gyerekekkel valaki, vagy valaki őrködjön a kis nebulók fölött, ezért az iskolából majd átvisszük egy másik helyre, ahol gazdaságilag racionálisabban lehet rájuk vigyázn i. A napközi az iskola szerves része, a tanítástanulás folytatása. Olyan interperszonális kapcsolatot igényel a jó napközi a tanító és a diák között, ami így nem megoldható. Ez megint nem az esélyegyenlőséget fogja biztosítani; lehet, hogy a gazdaságosabb működést igen, de a gyerekeknek ártalmasabb.
