Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3062 és így tovább, tehát a világhoz való kapcsolódási pontként szolgálhatnak ezek az iskolák, és abban az esetben, ha ismét nő a gyereklétszám, akkor újjá lehet ezeket majd éleszteni. Mivel az időm lejárt, most befejezésképpen csak annyit szeretnék mondani, hogy éppen azért, mert az esélyegyenlőség biztosítása és a szegregáció megszüntetése irányába ezek a javaslatok előrelépést tartalmaznak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , ezért a liberális pá rt támogatja a javaslatot. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Sándor Klára képviselő asszony. Megadom a szót Hoffmann Rózsának, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszón okának. Öné a szó, képviselő asszony. DR. HOFFMANN RÓZSA , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhányan, akik órák óta itt vagyunk a teremben, és hallottuk Hiller miniszter úr expozéját, jól emlékszünk rá, hogy azz al érvelt, hogy milyen jó, hogy három oktatási törvényt egyszerre tárgyal a parlament. Elismerem, valóban jó, hiszen az oktatás az óvodától a felsőoktatásig egy egységes ív, amelyet jó egyben látni. Akkor is jó, ha ez a tárgyalt három törvény csak kevés ol yan érintkezési pontot mutat, amely indokolja ezt az együttes tárgyalást. Nem is ezt kifogásolja a Kereszténydemokrata Néppárt, hanem azt a módot, ahogy ezeket a törvényeket beterjesztette a kormány a parlament elé; az oktatási bizottságban történt tárgyal ás előtt néhány nappal kaptuk meg a végleges törvényszöveget, nem volt elegendő idő arra, hogy elmélyedjünk benne, ami a felületes, felszínes vitának kedvez. Olyannyira, hogy az oktatási bizottságban el is hangzott ilyen javaslat, hogy napoljuk el; a válas z az volt, hogy ez azért jogos, de hát mégis együtt tárgyaltuk. Én magam nem nagyon szeretem a felületes munkát, de hát tudomásul vettem, hogy együtt kell rohammunkában tárgyalni a három törvényt, azaz négyet, mert még a szakoktatás is idetartozik. És lám, hallgatva itt a megszólalásokat is, azzal szembesülök, ami persze nem meglepő, hogy hányan hányféle olvasattal rendelkezünk a törvényszövegekből, ki mennyire másmás fontos hangsúlyokat lát a törvényben. Milyen jó lett volna, ha ezeknek a törvényeknek a t árgyalását megelőzte volna az az ötpárti egyeztetés, amely elindult, de egyetlen alkalom után kifújt. Így bizony abban a helyzetben vagyunk, hogy megint kardinális kérdésekről másképp gondolkozunk, bizonyos esetekben nincs is esély arra, hogy közelítsük eg ymáshoz a véleményünket, ami nem jó, nem helyes. Ennek a rohammunkának például egyik megnyilvánulása az, hogy mindig ilyen rohamban zajlik a közoktatási törvény módosítása, úgyszólván nincs olyan év, hogy ez ne történt volna meg. Önök is tudják, tavaly is tárgyaltuk. És ennek a rohammunkának eredménye, hogy olyan törvényszövegek születnek, amelyek már a megszületésük pillanatában is érthetetlenek. Nem sajnálom rá a fél percet, hogy felolvassak egyetlen mondatot - hát ember legyen a talpán, aki ezt első olva satra megérti; egyébként az összes oktatási törvény tele van hasonló stilisztikai fordulatokkal - a példa és a jegyzőkönyv kedvéért: „A szakiskolai és a szakközépiskolai szakképzés megszervezhető oly módon is, hogy a csak szakképzési évfolyammal működő sza kiskola, szakközépiskola vagy az arra alapító okiratában felhatalmazott szakiskola, illetve szakközépiskola (a továbbiakban: szakmai vizsgára felkészítő iskola) a szakképzési évfolyamán készíti fel - részben vagy egészben - a szakképzési évfolyam követelmé nyeire egy vagy több másik szakiskola, szakközépiskola (a továbbiakban: küldő iskola) tanulóit.” Magyar ember és tanár lévén évek óta szakemberként is, amíg csak kívülről fogalmaztam véleményt az oktatási törvényekkel kapcsolatban, mindig nagyon fájlaltam ezt a stilisztikai mélypontot, ami azért, jól tudjuk, sokszor gondolati zavarosságot is takar. Ez volt az első ilyen általános érvényű megjegyzésem. Az esélyegyenlőség biztosítása a Kereszténydemokrata Néppárt számára is fontos érték, nem szükséges itt biz onygatnom, hogy a keresztényszociális elvek, amelyekből a mi pártunk kinőtt, mindig is alapvető értékek voltak. De itt van mindjárt az a pont, ahol mi azért más megoldást látnánk
