Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3060 nehezen csökkenthető, hiszen nagyon komplex problémával állunk szemben, számos tényezőt kell figyelembe vennünk, és számos tényezőn kell módosítanunk, javítanunk. Amit m ost megkísérel ez a törvénytervezet, és remélhetően sikeresen fogja végrehajtani, az az óvodai hálózat szélesítése. A roma gyerekeket vagy hátrányos helyzetű gyerekeket itt nagyon nehéz szétválasztani, mindannyian tudjuk, hogy van különbség a halmozottan h átrányos helyzetű gyerekek és a roma gyerekek között, de azt is mindannyian tudjuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek között a legmagasabb az arányokat tekintve a romák aránya, tehát nem túlzás azt mondani, hogy itt persze a szegénységen kívül romaproblémáról is szó van. Tehát az óvodai hálózat fejlesztése, kiterjesztése rendkívül fontos, hiszen amikor ezek a gyerekek iskolába kerülnek, már olyan hátránnyal indulnak 67 éves korukban, amit a tapasztalatok szerint később nem tudnak leküzdeni, bá rmilyen segítőkészség és bármilyen hozzáértés ellenére sem. Ha pedig ez a segítőkészség és hozzáértés hiányzik, akkor különösképpen nem. Sajnos azt látjuk, hogy ez viszonylag sokszor hiányzik, fájdalmasan sokszor hiányzik, azt mondanám. Éppen ezért nagyon fontos eleme ez a módosító javaslatnak. Van azonban olyan eset is, amikor teljes iskola lesz roma iskola. Az én választókörzetemben is volt egy ilyen iskola Szegeden, Szeged belterületén, tehát nem a külső, tanyás választókörzeti részekről van szó, hanem S zeged belterületéről. A szegedi önkormányzat éppen azért szüntette meg ezt az iskolát, hogy ezt a szegregációt felszámolja, és a gyerekeket és a tanárokat is más iskolákba helyezte el, ahol integráltan oktatják őket. Tehát van arra példa, már a törvénymódo sító javaslat megszületése vagy továbblépése előtt is vannak jó példák és jó gyakorlatok, amiket át lehet venni. Nagyon remélem, hogy a szegedi önkormányzatnak ez a lépése olyan sikert hoz, mint amit remélünk tőle. De máshol is létezik az, és ezt tudjuk, k istelepüléseken nagyon gyakori, hogy a teljes iskola roma gyerekekből áll. Ilyenkor sajnos a teljes iskolát szegregálhatják a többiek. Van, lehet arra példa, hogy ha többcélú kistérségi társulás alakul, akkor az valami miatt egyes településeket nem fogad b e, és ebben az esetben bizony azoknak a gyerekeknek, akik ezeken a településeken járnak iskolába, az ő oktatásuk is ki volt zárva a többcélú kistérségi társulás közoktatási rendszeréből. Holott nagyon sokszor előnyt jelenthet nekik, ha jobb infrastrukturál is feltételek mellett vagy olyan tanárokkal tanulhatnak, akiknek a szaktudása garanciát jelent a fejlődésükre. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy előrevivő az a módosítási javaslat, hogy a közoktatási tevékenységet ebben az esetben is láthassa el a többcélú k istérségi társulás. Azt remélem, hogy azok az aggodalmak, hogy majd nem fogják befogadni ezeket az iskolákat, nem válnak valóra, vagy azokat sikerül megakadályozni, akár a törvény szintjén. Sok szó esik a sajátos nevelési igényű gyerekekről, nem véletlenül , és nem véletlenül kapcsolom a roma gyerekekhez ezt a kérdést. A roma gyerekekkel kapcsolatban szokták a legtöbbször elmondani, és valóban így is van, hogy a szegregáció egyik formája éppen úgy és abban nyilvánul meg, hogy a roma gyerekeket sokkal nagyobb arányban minősítik sajátos nevelési igényűvé, mint ahogy azt az esetek indokolnák. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy valóban legyen egy hatékony ellenőrzés arra vonatkozóan, hogy ezek a gyerekek ténylegesen sajátos nevelési igényű ellátást igényelneke, mert azt is tudjuk, hogy nagyon sok esetben az az integrált nevelésre való motiválás, amit az elmúlt ciklusban a minisztérium bevezetett, sajnos a visszájára fordult. Visszájára fordulhatott úgy, hogy nem történt meg az integráció, viszont a sajátos nevelé si igényű gyerekeket külön csoportokba tették, és valójában ezzel az integráció ellen léptek, és szegregáció valósult meg. Másrészt, ezt is tudjuk és kár lenne letagadni, hogy nagyon sok iskolában egyszerű pénzkereseti lehetőségnek tekintették azt, hogy mi nél több gyereket minősítsenek sajátos nevelési igényűnek. Ez azért felelőtlenség, mert azokat a gyerekeket egy életre megbélyegezhetik, akiket ilyennek minősítenek, nem olyan ellátást kapnak, és különösen, ha ez még az előbb említett külön csoportos oktat ással, szegregációval is párosul, akkor nagyon súlyos hatást vált ki, nagyon súlyos gondokat vagy sérüléseket okozhatunk a gyerekeknek.
