Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója:
3051 minél több pedagógus tudjon foglalkozni főleg kistelepülésen élő gyerekek kel és főleg a hátrányos helyzetű gyerekekkel. Tehát ezt a kérdést egy kicsit másképp kellene, úgy gondolom, átgondolni a kormánynak. A másik ilyen kérdés, hogy úgy látjuk, folytatódik a művészeti oktatás vesszőfutása, és nem győzzük hangsúlyozni azt, hogy a művészeti oktatás, a művészetre nevelés nemcsak a szociális beilleszkedést, a helyi közösségépítést segíti, hanem bizony gazdasági kibontakozásnak lehet az alapja a tehetséggondozás és a tehetségek megtalálása révén. Erre van európai példa. Szeretném, h a ezt próbálnánk szem előtt tartani. A hátrányos helyzet megfogalmazását elmondtam az előző törvénynél, itt is hibás, nem sikerült koherenciát teremteni egyébként a szakjogszabályokkal. De ami igazán probléma, az a sajátos nevelési igényű fogalomkörnek az újradefiniálása vagy toldozgatása. Ehhez pénz kapcsolódik. De önök innen ki akarják venni a beilleszkedési, tanulási és magatartási zavarokkal küzdő gyerekeket, és vissza akarják rakni a normál oktatásba, egy nagyon gyors intézkedés folyamatában, ahol egyé bként azt nagyon részletesen előírják, hogy mit kell tenni, hogy hogyan papírozzák le a bizottságok ezt a kérdést. De oda már nagyon hézagos és nagyon feltételes mondatokat tesznek, amikor arról van szó, hogy a befogadó iskola akkor tarthat neki felzárkózt ató programot, meg készítsen neki személyre szabott programot. De miből és hogyan? - ezt a kérdést már nem szabályozzák. És itt sajátos módon összecsúsztatnak, és megint nem térnek vissza az alaptörvényhez, amikor fogyatékos gyereket és a sajátos nevelési igényű kifejezést valahogy összekeverik, és a pszichés fejlődési zavarral küzdőket valahogy elkezdik elválasztani. Itt a dolog arról szól, és azért erre legyünk figyelemmel, volt egy Le Bon nevű ember, aki tudós volt anno, ő már kifejtette azt, hogy ha egy csoportban azt nézzük, hogy a csoport teljesítménye milyen, akkor az alapvetően a leggyengébben teljesítő irányába mozdul el. Kérem, ezt vegyék figyelembe. Köszönöm. (15.20) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Borsos József képviselő úr. Az ö nkormányzati bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Pál Tibornak, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr. PÁL TIBOR , az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója : Elnök Úr! Köszönöm a szót. T isztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság is megtárgyalta a T/2931. számon beterjesztett közoktatási törvény módosításának tervezetét, és többségi döntéssel azt általános vitára alkalmasnak ítélte. Én most a többségi véleményt mondom el. A bizottsági ülésen mi természetesen inkább önkormányzati szemmel, intézményfenntartói szemmel néztük a törvényt, illetve a vitában fölvetődött, hogy a 2006ban készült kompetenciamérés talán egy kicsit feledésbe merült, illetve a kompetenciamér és kapcsán szükséges intézkedések milyen kapcsolatban vannak a most benyújtott törvénnyel, a törvényi intézkedésekkel. Megállapítottuk a bizottsági ülésen, hogy az oktatás ma Magyarországon a legnagyobb munkaadói szerepet tölti be. Ennek persze nagyon font os szereplői az önkormányzatok. Azt is megállapítottuk, hogy végül is azok a módosítási javaslatok, amelyek a törvényben szerepelnek, szervesen illeszkednek a korábban elkezdett törvényi változásokhoz, az intézményi átalakításokhoz. Úgy is lehet fogalmazni , hogy valójában a mostani módosítás lezár egy szakaszt. A már említett kompetenciamérés esetében pedig, ahol az eredmények arról tanúskodnak, hogy a tanulói teljesítmények, az intézményben lévő teljesítmények az elmúlt években igazán nem nagy mértékben ja vultak, világosan látszik az is, hogy azok a különbségek, amelyek kialakulnak, továbbra is
