Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3039 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok s oraiból.) (14.20) ELNÖK (Harrach Péter) : Most pedig megadom a szót Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, a KDNP vezérszónokának. DR. HOFFMANN RÓZSA , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűl és! Különös felelősséggel fogjon a törvényalkotó a felsőoktatás szabályozásához. Rendkívül érzékeny, kényes terület ez, barométer és egyben iránytű is. Jelzi általános közállapotainkat, szellemi állapotainkat, és iránytű egyúttal a jövőre nézve. A felsőokt atás az ország szellemi életének bölcsője és egyben csúcspontja, ebben jelenik meg mindaz, amit elértünk. A múltnak, a jelennek és a jövőnek is összekapcsolódása. A magyar felsőoktatás dicső múltra tekint vissza, majdnem 700 évvel ezelőtt alakult meg az el ső magyar egyetem, és a folyamatosan működő Pázmány Péter Tudományegyetem is több mint 350 éves. A XX. század egyik legnehezebb történelmi korszakában, amikor forradalmak, világháború után voltunk, trianoni csonkolás után voltunk, az akkori kultúrpolitika éppen a köz- és a felsőoktatás jelentős fejlesztésével, a vidéki egyetemek megmentésével, komoly politikai csaták árán történő megmentésével segítette az ország felemelkedését. Nos, ez várna most is és mindenkor a felsőoktatási törvényre, bármikor hozzányú lunk, hogy ilyen módon segítse elő a fejlődésünket, az ország fejlődését. Mi jellemzi ma a magyar felsőoktatást? Hogyan élem meg ezt mint egyetemi oktató is? Egyrészt a ma már többször emlegetett 214 milliárdos költségvetési támogatás ellenére is komoly an yagi gondok, mindennapos anyagi gondok, lásd például a tanárképzést: olyan méltatlan, korszerűtlen körülmények között kell végeznie a legtöbb tanárképző egyetemnek, amely köszönő viszonyban sincs a közoktatás modern igényeivel. A bolognai átalakulásnak jelzett folyamatból következő kapkodás, elbizonytalanodás és zűrzavar - ezt az állítást csak azzal a ténnyel támasztanám alá, hogy a legtöbb MA szak akkreditálása még nem történt meg. A tanári szakok akkreditációja pedig azért kési k, mert még mindig nem jelent meg véglegesen az a néhány rendelet, amely ehhez szükséges. Nos, ezeket a problémákat kellene, kellett volna meglátásunk szerint orvosolni elsősorban egy törvénymódosításnak. Ez a törvénymódosítás nem tette, jóllehet nem is lé pett fel ezzel az igénnyel. Fellépett viszont a minőség javításának az igényével. Idézem az általános indoklásból: „A felsőoktatási reform a minőségelvű stratégia mellett kötelezte el magát.” Nos, próbáltam keresni a törvénytervezetben azokat a törvényhely eket, amelyek egyértelműen szolgálják vagy szolgálnák a felsőoktatás minőségének a javulását. Bevallom, én nem sok ilyet találtam. Találtam egy ilyen főcímet, hogy „A felsőoktatás minőségi működését szolgáló intézkedések”. Meg is örültem neki, de a címet t ovábbolvasván, a következő szavak szerepelnek a főcímben: adatnyilvántartás, adatkezelés, adatszolgáltatás. Nos, nemcsak a saját véleményem, hanem a vezetéstudomány általános véleménye szerint is a minőség javításának legfőbb eszköze a humán erőforrás, ann ak a fejlesztése, annak a segítése. Erre a törvény egy utalást tesz: az úgynevezett intercityoktatók foglalkoztatásának, illetve akkreditáció szempontjából történő beszámításának a korlátozása. Elvben azt mondanám, hogy ezzel egyet is lehet érteni, mert v alóban minőségjavító tényező lehet; örömmel hallottam Sándor Klára szavaiból is, hogy mennyire fontos lenne, hogy a felsőoktatásban visszaálljon a mestertanítvány kapcsolat. Ez azt szolgálhatná. De, tisztelt képviselőtársak, azért ne legyünk képmutatók! H ogy lehet elvárni azt, hogy kialakuljon egy ilyen mestertanítvány kapcsolat olyan oktatók körében, akiknek ugyanakkor más törvények lehetővé teszik azt, hogy máshol dolgozzanak, de erre szükségük is van, mert különben Magyarországon a felsőoktatási oktató k keresete olyan méltatlan, hogy a mai viszonyok között nem tudnak megélni. Kilenc éven keresztül egy adjunktus nettó alig több mint 100 ezer forintot visz haza. Nos, ilyen
