Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3040 körülmények között kénytelen máshol dolgozni. Tehát ez csak egy szépségtapasz, egy kicsit képmutató intézkedés az akkreditáció szempontjából - jó, ő nem minősített oktató, de csak egy helyen lehet igénybe venni. Több helyen is megtaláltam a törvényben ezt a kettősséget, hogy a szándékait illetően még jó is lehet, támogatandó is lehet, de nincsenek mellérendelve azok a garanciák, amelyek a jó célt egyértelműen szolgálni tudnák. Önmagában azzal is egyet lehet érteni, hogy a korábbi mennyiségcentrikusság helyett tehát a kvalitáscentrikus gondolkodás helyeződjék előtérbe, de megismétlem, ezt megfelelő garanciákkal kellene szolgálni. A Magyar Akkreditációs Bizottság, a felsőoktatási intézmények akkreditációja eddig is elég jól szolgálta a minőséget. Az adatszolgáltatás, adatnyilvántartások megint csak pótcselekvések, amelyek igen sok erőt emész tenek fel ugyanakkor, de a tényleges minőségi javuláshoz nem járulnak hozzá. Találtam azonban olyan törvényhelyet is a módosításban, amely meglátásom szerint kifejezetten inkább a minőség romlását eredményezheti. Arról van szó, hogy a kreditátviteli bizott ság a munkatapasztalatokat tanulmányi követelmény teljesítéseként elismerheti maximum 30 kredit értékben. Nos, én magam is egyetemen tanítok, és nap mint nap tapasztalom, hogy a munkatapasztalat rendkívül pozitív hatást gyakorol egyegy szemináriumi munkár a, sokkal érettebbek azok a hallgatók, akiknek munkatapasztalatuk van, több a gyakorlati tudásuk. De ez nem keverendő össze azzal, amit az egyetemen tanítunk nekik. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy nem árt az ő tudásukban is rendet tenni, ezt ők maguk i s belátják, ezért is járnak sokszor önként a levelező hallgatók is szemináriumokra, és gyarapítják azt az elméleti tudást, amelynek a közvetítéséről ha lemond az egyetem, akkor megszűnik egyetemnek lenni. Nos, tehát a munkatapasztalat segít, de hogy ilyen mértékben, 30 pont értékben, ami az összes kreditpontérték elég jelentős százaléka, a beszámíthatóságát több mint aggályosnak tartom általánosan. Bizonyos területeken, így például a sport- vagy a művészeti felsőoktatási intézmények területén meglehet, hogy ez indokolt lehet, ezért tehát azt indítványozom, hogy ezt a törvényhelyet árnyaltabban kellene megfogalmazni, nehogy minőségromlást eredményezzen. A második tételnek, amiről beszélnék, és amely általában jellemzi a felsőoktatási törvényt, de a többit is, amelyről majd a későbbiekben lesz szó, azt a fejezetcímet adhatnám, hogy „hol az autonómia?”. Nos, meglátásunk szerint ebben a törvénymódosításban tovább szűkül, jóllehet nem nagy mértékben, de mégiscsak szűkül az egyetem autonómiája, szakmai és gazdasági autonómiája is, és emellett erősödik a centralizáció. Nos, mielőtt bárki esetleg azt gondolná, hogy az autonómia valami önös cél, valami arisztokratikus privilégium, szeretném eloszlatni ezt a kételyt. Nem erről van szó. Az autonómia nem privilégium, nem az adófizetők pénzét elkótyavetyélő felelőtlenség, hanem a szellem szabadságának intézményes garanciája, az egyetemek működésének évszázados joga és lehetősége. Nem véletlenül az alkotmányunk is szavatolja az egyetemek autonómiáját, és nem véletlenül fogla lkozott oly sokszor a kormányelőterjesztésekre nézve negatív eredménnyel az Alkotmánybíróság is a felsőoktatási törvény többszöri módosításával. Énnekem az a gyanúm, hogy ezt elég tudatosan tették a törvényszöveg megalkotói, hiszen az indoklásban ezt a me glepő mondatot olvasom: „Az autonómia törvénnyel korlátozható.” Alkotmánybírók dolga lesz, hogy eldöntsék, hogy egy ilyen mondat helyese egy törvény indoklásának a szövegében. (14.30) De nézzük, hogy hol korlátozza ez a törvé ny az egyetemek autonómiáját: először is, mint mondtam, a túlzott adatszolgáltatással, adatnyilvántartással, adatkezeléssel. Több mint 40 adatot köteles szolgáltatni egy felsőoktatási intézmény, vettem a fáradságot, és megszámláltam. Ezenkívül a felsőoktat ási információs rendszer sok mindent tartalmazhat, a regisztrációs központ büntethet, 50 ezertől 3 millió forintig és így tovább. Be kell vallanom, elég félelmetes vízióm támadt, amikor ezeket olvastam, egy orwelli világban éreztem magam, ahol már mindent nyilvántartanak, mindent
