Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3034 százalékos. De kevesen tudják, hogy ez egy átlagszám, és sok összetevőből áll össze. Érdemes megnézni, milyen kockázata van egy t anult fiatalnak, és milyen kockázata van egy tanulatlannak. Nos, egy középfokú végzettséggel sem rendelkező, tanulatlan fiatal ember munkanélküliségi kockázata 43 százalék, irtózatosan nagy. De az egyetemi diplomával rendelkező fiatal munkanélküliségi kock ázata tavaly még alig 2 százalék volt, most némileg nőtt egyébként, ahogyan pang a gazdaság, most már lassan 3 százalékot ér el. De mégiscsak vessük össze a 3at a 43 százalékkal! Ha másért nem - sok egyéb ok miatt fontos, de ha másért nem , ezért érdemes tanulni, mert a munkanélküliség kockázata tizede, huszada a tanulatlanénak. A másik ilyen - úgymond - axióma, hogy értéktelenednek a diplomák. Érdemes megnézni az OECD erre vonatkozó felméréseit és tanulmányait, hogy melyik európai gazdaság - sőt, nem is csak Európa, a világ gazdaságait egybevetve - honorálja legjobban a diplomát. Nos, az európai országok egybevetésével Magyarország az élen áll. A magyar gazdaság honorálja legjobban a diplomát. Természetesen ez egy arány, nem egy abszolút érték, hiszen az egyetemi tanárok is jól ellennének egy londoni buszsofőr fizetésével, de ahhoz képest, hogy egy diplomás mennyit keres Magyarországon, összevetve egy csak szakképzettséggel rendelkező ember fizetésével, Magyarországon ez a leghúzottabb, itt a legnagyobb a diplomás bónusz. Tehát az, hogy itt a diplomásokat munkanélküliség fenyegeti, nem igaz. Az, hogy nem fizeti meg a magyar gazdaság a diplomát, nem igaz, de az elmúlt 45 esztendőben mégis ezt hallották a családok, a gyerekek, é s ennek itt az eredménye. 165 ezer helyett 108 ezren jelentkeznek egyetemre, főiskolára. Ezt tartom az elmúlt öt év legrosszabb tényének, és ezekben látom az okot, nem pedig a demográfiai csökkenésben. Nézzük a finanszírozási részt, hiszen arról beszéltem, hogy úgy gondolom, ez a törvénytervezetük legfontosabb része, ez a bizonyos hároméves megállapodás. Nyújte ez érdemi garanciát? Nem sokat. Minden oktatási miniszter - beleértve egyébként a polgári kormány oktatási minisztereit is - próbálkozott már ezzel korábban is, hogy szaktörvényben - a költségvetési vitára előre, majd a pénzügyminiszterrel folytatandó küzdelemre - bástyákat telepítsen, s nem sokat ért. Legutóbb, ahogyan itt Pósán képviselő úr felidézte, 2005ben a nemzetgazdasági átlagbér bizonyos sz ázalékához kötötték a normatív támogatásokat, illetve annak szorzatát állapították meg, és ugyanígy a hallgatói támogatásokat is. Nem kellett hozzá hét hónap, hogy ezt felfüggessze a kormány. (14.00) Hét hónapig tartott ez az évtizedekre szóló költségvetés i garancia. De nem vagyok én ellene, sőt szurkolok Hiller miniszter úrnak a pénzügyminiszterrel folytatott csatájában. Próbáljon ilyen garanciákat teremteni a szaktörvényben, csak azzal az illúzióval ne hitegessük magunkat, hogy ettől pénzügyi szempontból hosszú évekre előre stabilitás lesz majd a felsőoktatásban. S azt a vitát se szeretném folytatni, hogy most kinek van igaza: a költségvetést előkészítő pénzügyminiszterneke, amikor megtervezi három évre előre a költségvetési kitekintést, és leír egy számo t, talán 251 milliárdot, ami épp 10 milliárddal több, mint amit ön mondott, hogy szerinte ennyi kell hogy jusson majd a felsőoktatásra, mondjuk, 2010ben. Hogy jute több forrás az ön által javasolt hároméves megállapodások alapján a felsőoktatásra, vagy é ppen hogy kevesebb jut, nem tudjuk, de bizonyos értelemben lényegtelen is, mert sajnos azt kell mondjam, hogy mindig az adott költségvetési pillanatban az államháztartás helyzete fogja eldönteni a felsőoktatás finanszírozását, akkor is, ha van hároméves me gállapodás a törvényben, és akkor is, ha nincs. Ezt a rektorok talán jobban tudják, mint mi, mert több minisztert, több kormányt láttak már, és több költségvetési vitát végig asszisztáltak. De igazán nem is ez a fontos, hanem hog y milyen hatása van a felsőoktatásra. Jó finanszírozás nincsen, mert valakinek mindig rossz. A kérdés az, hogy kinek rossz: a kevésbé hatékonyan gazdálkodónak, a kevésbé jó minőséget folytatónak, vagy annak, amelyik pazarolja a pénzt, vagy
