Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3035 annak rossz, aki éppen igyekszik takarékos lenni, amelyik igyekszik több gyereket oktatni, hatékonyabb módon. Az egyetemekhez elküldött hároméves megállapodástervezet azt mutatja, hogy ez az elképzelés nem jó - ezt maguk a rektorok mondják el. Nem jó, mert például arról s zól, hogy a fel nem használt pénzeket majd vissza kell fizetni. Arra ösztökéli majd az intézményeket, hogy mindent el kell költeni, azt is, amit egyébként józan racionalitás szerint nem költenének el. Tehát nem a takarékos intézménynek jó, hanem a pazarlón ak. Arra ösztökéli az egyetemeket, sőt elő is írja, hogy három év alatt nem változtathatnak a szervezeti rendjükön. Próbálom pontosan idézni: „A szervezeti struktúrának három év alatt változatlannak kell lennie az adatok összehasonlítása érdekében.” A vált ozatlanság kritérium, igény ma a magyar felsőoktatásban? Lásd: bolognai folyamat, sikeres felzárkózás. Dehogy! Éppen az lenne a célunk, hogy a belső szervezeti racionalitással, racionalizálással próbáljanak hatékonyabban, jobban felkészülni erre a feladatr a. A minisztérium szempontja az, hogy jobban össze tudja vetni az adatokat, de csókolom, ne a minisztérium szempontja legyen a meghatározó, hanem az intézmény fejlődésének a szempontja! És sorolhatnám tovább ezeket a pontokat - elmondták. Érthetetlen, mit keres itt a PPPs megállapodások újragondolása. Lehet, hogy ki lehet húzni belőle, ki is kell, mert erre egyszer már kötött szerződést. De ami az igazi aggály: korábban egy törvénymódosításban egy versenyszituációt indítottak el - normatív finanszírozás, v ersengő hallgatók, versengő egyetemek. Most ezt a versenyt leállítják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ezzel a hároméves megállapodással. A minisztérium szubjektív döntései fogják eldönteni, hogy ki mennyi pénzt kap, és nem a hallgatók, illetve a munkaerőpiac visszaigazolása. Az elnök úr talán megenged még egy gondolatot, egyet: sokszor elhangzik, hogy kell a hallgatók, a családok, a munkaerőpiac visszaigazolása, hogy pontosan tudjuk, hogy az egyetemek által kibocsátott hall gatók mennyit érnek, mennyire sikeresek, milyen a képzésük minősége. Szeretném felidézni, bár nem ön volt akkor a miniszter, hanem Magyar Bálint, amikor leállították a fiatal diplomások életpályavizsgálatát. Ez folyt, nem kell kitalálni újból a meleg vize t: 1999ben, 2000ben indítottuk el, hogy három éven keresztül nyomon kísérjük a fiatalokat (Az elnök újból csenget.) a diplomaszerzés után. Nem kellett volna szétverni 20022003ban, és akkor ma már hét év adata állna rendelkezésünkre, ami alapján sokkal jobb képet tudnánk alkotni az egyetemek, főiskolák minőségéről, teljesítményéről, semmint (Az elnök ismét csenget.) itt a hároméves megállapodás hat szempontja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Következ ik Sándor Klára képviselő asszony, az SZDSZ vezérszónoka. DR. SÁNDOR KLÁRA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha felsőoktatásról beszélünk, akkor mindannyia n egyetértünk abban, hogy a felsőoktatás minősége és a minőség javítása irányába tett változások alapvető fontosságúak, bármelyik politikai oldalon ülünk is, és bármilyen politikai nézetet vallunk. Hogy hogyan érjük el ezt a minőséget, hogyan képzeljük el azt, hogy a minőség javulását meg lehet oldani, meg lehet teremteni, abban persze lehetnek közöttünk különbségek. Én is a minőségre szeretnék koncentrálni, és arra, hogy szerintünk ez hogyan érhető el, és hogy a jelenlegi törvénymódosítási javaslat mennyib en szolgálja ezeket a célokat, és mennyiben próbálunk majd azon esetleg apróbb módosításokat javasolni.
