Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3033 jelez. Szerint em a miniszter úr is megdöbbenve látta, hogy ilyen kevés fiatal kíván jelentkezni Magyarországon főiskolára, egyetemre. Gondoljunk csak vissza: 2002ben 165 ezer fiatal jelentkezett egyetemi, főiskolai tanulmányokra. Eltelt öt év - öt éve irányítják az ors zágot , a 165 ezer helyett most csak 108 ezren jelentkeztek, 57 ezer gyerekkel kevesebb. Nem vagyok jó fejszámolásból, de ez olyan 3033 százalékos csökkenés. Azért ennek valami mélyebb oka kell hogy legyen, ez jelez valamit. Önök azt mondják, hogy ez a d emográfiai csökkenésből fakad, legalábbis a nyilatkozatokból ezt hallom. De - képviselő hölgyek és urak, miniszter úr - az érettségizők száma 56 éve sem volt kevesebb, mint most, gyakorlatilag évek óta stagnál, 12 ezres az ingadozás, van olyan év, amikor nő, de nem csökken, ennyivel - 57 ezerrel - pedig kiváltképpen nem. A másik, amit hallunk, hogy a felsőoktatási rendszer feldolgozta az elmúlt évtizedek során felhalmozódott, fel nem vett fiatalok nagy sorát. Ezt nem látom megalapozottnak. Azt gondolom, m élyebb oka van, amelyet pedig érdemes megnézni. Az egyik: drágult a tanulás. A tandíjról, költségtérítésről majd mindenképpen beszélnünk kell, hogy 2005ben - nem sokkal a választások előtt - önök nemhogy tandíjról nem beszéltek, hanem mindenkinek egy ingy enes diplomát ígértek, és valóban, mintha méltóságukban, igazmondásukban sértettük volna meg önöket, úgy szisszentek fel, ha valaki a tandíj szót emlegette, és abbeli meggyőződésének adott hangot, hogy ennek a bevezetésére készülnek. Alig telt el egy szűk esztendő, már azon folyt a vita, hogy az utólagos képzési hozzájárulásnak milyen formája lesz az egyedül igazságos. Aztán eltelt két hét, akkor már nem az utólagos képzési hozzájárulást, hanem a fejlesztési részhozzájárulást - tandíjat , a tanulmányok ide je alatt befizetendő díjat tekintették egyedül igazságosnak. Ennek bizony visszatartó, riasztó hatása volt, a szegényebb családokra mindenképpen. Gondoljunk csak vissza: utoljára 19951996ban volt ilyen visszaesés a jelentkezések számában, a Bokroscsomag idején, mint amit a számok alapján itt látunk. Abban, hogy a gyerekeknek, a családoknak ilyen mértékben esett vissza a tanulási kedve, szerepet játszott, hogy önök csökkentették a tanulási lehetőségeket, csökkentették az államilag finanszírozott keretszám okat. Hiszen 2003ban - ez volt az utolsó tanév, amikor még a polgári kormány szabta meg, hiszen mindig előre szabjuk meg a felvehetők keretszámait - 56 500 gyereket vehettünk fel teljes értékű felsőoktatási képzésre, egyetemre, főiskolára. A keretszám 65 ezer volt, ebben volt 5500 felsőfokú akkreditált szakképzés is. De nézzük csak a valóban kemény diplomát, a főiskolai és egyetemi diplomát, ez 56 500 volt. Ez a szám mára 43 500ra csökkent, ez 13 ezer fős, közel 20 százalékos csökkenés. Önök az elmúlt öt évben ötödével csökkentették a teljes értékű, államilag finanszírozott férőhelyek számát. Ötödével! Hogy érthető legyen, mert itt egy kis ravaszkodás történt az elmúlt öt esztendőben; valamennyien emlékszünk még Öveges professzorra, a televíziós előadásair a. Van egy vödör, tele vízzel, ebbe beleteszünk egy lufit, amely levegővel van tele. Azt elkezdik fújni, és a lufi szorítja ki a vödörben lévő vizet. A lufi a felsőfokú akkreditált szakképzési keretszám, amelyet lassan 5500ról most már 12 500ra növeltek az elmúlt öt évben, de soha nem használták ki teljes mértékben. Ez nagyrészt egy üres halmaz, fújjákfújják ezt a lufit, látszatra mindig színültig van a vödör, de egyre kevesebb víz van benne - mondja Öveges professzor. Így érték el azt, hogy látszatra mi ndig maradt a 65 ezres keretszám - most az utóbbi évben 6 ezres csökkenéssel, már változtattak ezen , de jelentős mértékben csökkent a főiskolára, egyetemre felvehető gyerekek száma. Ez rossz dolog. Többen elmondták, ennek az országnak a jövője azon múlik , mennyien tanulhatnak, mennyien jutnak hozzá a jó színvonalú tudáshoz. Ezt a lehetőséget, ezt a kaput bezárni rossz. Ezt a lehetőséget kinyitni, bővíteni pedig jó. A harmadik ok, amelyben ezt a visszaesést látom, az a politikai propaganda, amelyet az elmú lt években önök - nemcsak az oktatási tárca, hanem sajnos ebben a munkaügyi, szociális tárca is szerepet játszott - kifejtettek, mintegy elriasztva a gyerekeket a továbbtanulástól. Két szajkózott, untig hajtogatott szólamot hallottunk. Az egyik a pályakezd őmunkanélküliség, hogy a diplomások nem kapnak állást. A pályakezdőmunkanélküliség sajnos jelentős Magyarországon, lassan 20
