Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 21 (73. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2861 fontos Magyarország, és fontos a rendőrség ügye, az tízszer is meggondolja, hogy ilyet leíre hivatalos dokumentumban, és legkésőbb a tizedik meggondolás után elszégyelli magát, és azt mondja, hogy na, ezt már nem, ennyit nem ér meg a politikai érdek. Például azért sem, mert a szóban forgó fejezet úgy fejeződik be, hogy ma már csak a rend, az őszinteség és a hitelesség menthet meg bennünket. Ez valóban megmenthetné a szóban forgó pártot. Egy na gy baj van, hogy nem őszinte, és ezért nem hiteles. A rendre pedig, hogy arra tudjunk vigyázni, arra meg kell a rendőrség; azért nem kellene bántani ilyen módon. Végül, még ha talán nem is tanácsos, hadd mondjak egypár mondatot azokról, akiknek a felmentés ét kezdeményeztem. Mert azt gyanítom, hogy ilyenkor az illik, hogy átkokat szórunk azok fejére, akiket felmentettünk. Én pedig nem így gondolom. Azt gondolom, hogy Bene főkapitány úr és Gergényi főkapitány úr éveken keresztül szolgálta a hazáját. Azt gondo lom, hogy jó rendőrök kívántak lenni, és alapvetően jó rendőrök voltak. Azt gondolom, hogy bármit megtettek volna a testület védelme érdekében, és bármit megtettek volna a hazájukért. Az adott és szóban forgó ügyekben, figyelmeztetek még egyszer, egyikmás iknak olyan zavaros a környezete, hogy nem csodálkoznék, ha kiderülne egyik vagy másik esetben, hogy a tény rendkívül messze esik a vádtól. Szóval, a szóban forgó esetekben nem mutatható ki a közvetlen felelősségük, de kimutatható a vezetői felelősség, his zen ők közvetlenül felelősek a testületért. Így szól a rendőrségi törvényünk. És nemcsak hogy nem ellentmondásosnak gondolom, hanem az egyetlen helyénvaló magatartásnak megköszönni a felmentett rendőri vezetőknek mindazt, hogy lényegében egész pályájuk sor án szolgálták Magyarországot, és vezették a rájuk bízott szervezeti egységet, az állományt. Azért, mert még ha van is vitánk, és ha egy ilyen szituációban elválnak az útjaink, érteni kell, hogy leginkább még ilyenkor is szükségünk van egymásra. Ezek az emb erek, azt gondolom, az adott szituációban nem kerülhették el a felmentést, de az adott szituációban is megérdemlik a köszönetet. Köszönöm nekik. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (13.20) Hadd mondjak még egy mondatot Petrétei József miniszter úrról, aki t egnap benyújtotta lemondását! Talpig becsületes és tisztességes embernek gondolom Petrétei Józsefet. Olyannak, aki kiváló jogtudósként mindig az alkotmányosságot, a demokratikus államműködést védte. Lehetett rá számítani. Elmondhatom önöknek itt, hogy amik or egy évvel ezelőtt felkértem arra, hogy vezesse ezt a minisztériumot, azt a minisztériumot, amely már nemcsak Igazságügyi Minisztérium, hanem a rendészet is hozzátartozott, sokat beszélgettünk arról, hogy vajon az ő habitusa mennyire alkalmas erre. Őszin tén szólva, én két dologgal érveltem. Az egyik maga a rendőrségi törvény. A rendőrségi törvény, amely lényegében alig ad közvetlen beavatkozási lehetőséget a miniszternek, nagyfokú önállóságot ad a rendőrségnek, és mindig azt mondtam, hogy soha nem fogom a zt megengedni, hogy az történjen, miniszter úr, hogy ha baj van, akkor majd téged fognak elővenni, hogy miért nem avatkoztál be, hiszen a te dolgod, ha pedig egyébként beavatkozol, akkor pedig azt fogják kiáltani, hogy a politika beavatkozik a rendőrség do lgába. Ezért egyetlenegy dolgot tudok neked mondani: meg kell tartani a rendőrségi törvény betűjét és szellemét. És azt mondtam neki, hogy látva az elmúlt éveket, látva az előző struktúra működését, a korábbi miniszter működését, azok a képességek és az a fajta erős demokratikus elköteleződés, ami a tiéd, az ehhez elég lesz. De valamit nem tudtam, nem tudhattam, és ez nem Petrétei Józsefről szól, ez Magyarországról szól. Azt nem tudtam, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, miután elveszíti másodszor is a válas ztásokat, politikai poklot kíván csinálni az országból. Ezt nem tudtam. Nem tudtam, hogy idáig merészkedik, és nem tudtam, hogy alapvetően meg fog változni az a közhangulat és az a társadalmi szituáció, amelyben a rendőrségnek teljesítenie kell a feladatát . De nyugodtan mondhatom, ezt akár még Boross Péter volt miniszterelnök úrnak, aki korábban volt belügyminiszter is, akit egyébként - hogy mondjam - erős vezetőnek tartottak, hogy azokban a szeptemberi napokban, amikor legitimálta egy politikai párt az utc ai zavargást, mi több, azt mondta, hogy bármit lehet, mert semmi nem drága,
