Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 21 (73. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2859 ítéletünk egyegy markáns szó, egy darab kemény kifejezés. Én azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége - bármi is történt az elmúlt hetekben vagy hónapokban - megérdemli azt, hogy okos, körültekintő, elemző mondatok után mondjunk véleményt. Nem azért, hogy - hogy mondjam? - se hús, se hal egyrészt, másrészt, hogy alaptalan véleményünk legyen, hanem azért, mert felelősségünk van a magyar rendőrségért, és felelősségünk van Magyarországért. S azt gondolom , az ország vezetőinek tudatában kell lenni annak a felelősségnek, hogy Magyarországon a közrendet, a közbiztonságot mások mellett - nem kizárólag, hanem mások mellett - akkor és azzal együtt lehet fenntartani, ha a közbizalmat élvező, jól felkészült, és e ljárásában meggyőződéssel a jogszerűséget szolgáló rendőrséggel rendelkezik. Hadd mondjak még valamit itt az elején! A rendőrség harmincegynéhányezres állománya, belső tagolt viszonyai egészen biztosan sokfajta képet mutatnak. Nagyon sok mindenre találunk példát. Nyilván azon is múlik, hogy ki milyen példát talál, hogy milyen szándékkal keresi a példákat. Kifejezetten zavarna, ha akár egyetlenegy tisztességes, jól felkészült, testületének és hazájának elkötelezett, azt szolgáló rendőr úgy érezhetné a mosta ni, időnként felpaprikázott hangulatú vitákban, hogy tőle elvitatják tisztességét, felkészültségét és a haza szolgálatát. Ezért aztán, bár - hogy mondjam? - nyilvánvalóan be lehetne kerülni a legolvasottabb lapokba és a legnézettebb tévéműsorokba egyegy j ól irányzott verbális horoggal, egyegy brutális kijelentéssel, mégis azt mondanám, hogy van ennél fontosabb: megőrizni a józanságot, és megőrizni a tisztességet akkor is, ha persze bonyolult, nehéz és ellentmondásos helyzettel kerülünk szembe. Nézzék, a r endőrséggel kapcsolatban általában két ok szokott kritikára indokot adni. Az egyik, ha a rendőrség nem mer élni azzal a felhatalmazással, amivel rendelkezik; a másik, ha túlterjeszkedik ezen a felhatalmazáson. Mondhatom egyszerűbben is: ha a rendőrség nem él a jogával, vagy ha a rendőrség visszaél a jogával. Mind a kettő hiba. Úgy látom egyébként, hogy az elmúlt időszakban konkrét, egyedi eseményekben találtunk olyan példát, amely inkább az egyikre, meg olyan példát, amely inkább a másikra utal. Nagyon soka n kérdezték az elmúlt napokban, hogy miért kellett ilyen határozottan közbeavatkozni a kormánynak, miért kellett elfogadni a miniszter lemondását, és miért kellett felmenteni rendőri vezetőket. Miért kellett ezt most megtenni, ha nem tettük meg ősszel? - í gy szól a kérdés. Hadd válaszoljak rá a lehető legegyszerűbben! Azért, mert a rendőrség ősszel védte a rendet, az elmúlt hetekben pedig egyes cselekményekben és egyes esetekben sértette a rendet. Ez két nagyon különböző dolog. Azért, mert ősszel a rendőrsé g egy rajta kívül álló politikai hatalmi küzdelemnek vált sokadik szereplőjévé - ha nem értenék félre, akkor azt mondanám, hogy a lényeget tekintve mellékszereplőjévé , most pedig az erkölcsijogi megbillenésnek főszereplője volt. Ez nagy különbség! Aztán , hogy most tovább menjek, azt mondom, hogy ősszel alapvetően a meggondolatlan, helyenként ellenzéki támogatást élvező, szélsőséges magatartás ártott a rendőrségnek, most pedig önmaga önmagának. Ez nagyon különböző dolog. Ősszel meg kellett védeni a rendőr séget egy méltatlan, politikai természetű támadástól, most pedig fel kellett hívni a rendőrség figyelmét arra a felelősségre, amelyet egy pontig osztatlanul csak ő képvisel. De hozzátennék azért itt még valamit. Nagy hiba lenne, ha azt gondolnánk, hogy az egyes jelenségekből lehet következtetni a rendőrség egészére. Ezt a hibát követte el egyébként szerintem ősszel nagyonnagyon sok, nyilvánvaló politikai szándékkal rendelkező ellenzéki politikus. Ez hiba. De hiba lenne a másik fele is - nem akarok itt mély elemzésbe belemenni, de a rendőrség megér ennyit , ha nem vennénk észre, hogy egyes, egyedi események mögött ott állhat egy sajátos szervezeti magatartás, kultúra és működés, azaz mindig meg kell nézni, hogy mi a viszony az egyedi történés és a testület egészének működése között. (13.10) Ez bonyolult dolog. Ez nem alkalmas arra, hogy egy mondatban vagy egy szóval ezt elintézzük. Azzal együtt is igaz, hogy ami az elmúlt hetekben történt, az együttesen alkalmas volt arra, hogy a rendőrségbe vetett közbizalo m megrepedjen. Nagyon érdekes egyébként, hogyan ítélnek a
