Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 16 (72. szám) - A polgármesterek és a helyi önkormányzati képviselők összeférhetetlenségének megállapítására irányuló eljárással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2839 bizottságban semmilyen vita nem hangzik el, mert ezzel tulajdonképpen csak az idő megy, és az érdemi mondandók elől vesszük el az időt. Tisztelt Országgyűlés! Tehát azt tudom mondani, megismételve, hogy a bizottságban nem volt vita, kijelölték az előadót, jómagamat, és azt tudom mondani, hogy mind az öt párt a bizottságban támogatja ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát. (12.50) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Kovács Zo ltán képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, tíztíz perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót; elsőként Wiener György képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. WIE NER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Olyan törvényjavaslatot tárgyal a Ház, amely konszenzussal került a plenáris ülés elé, hiszen az Alkotmánybíróság 45/2006os határozatában egyértelműen ki jelölte a törvényi megoldásnak az irányát. Nyilvánvaló, hogy ha az Alkotmánybíróság úgy látja, sérül a 2000. évi XCVI. törvény alapján az önkormányzati törvénybe beiktatott 33/A. § (7) bekezdésének utolsó mondata révén - különös tekintettel arra, hogyha ez t az utolsó mondatot a (6) bekezdéssel összeolvasva értelmezzük - az alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog, akkor egyetlenegyet tehet a parlament, egyetlenegyet tehetnek a politikai pártok: megoldják ezt a problémát, kiküszöbölik az alkotmánysértést, biztosítják azt, hogy a jogorvoslathoz való jog egyértelműen érvényesüljön. Ugyanakkor meg kell vizsgálnunk azt, mi vezetett oda, hogy az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést úgy értelmezte, hogy ennek kapcsán mulasztásban megnyilvánul ó alkotmányellenes helyzet áll fenn. Ez a rendelkezés, akárcsak az önkormányzati képviselőkkel kapcsolatos hasonló jogszabályhely, 2000ben került be az önkormányzati törvénybe, illetőleg a másik rendelkezés a 2000. évi CXVI. törvénybe. Itt jegyzem meg, az előbb már említettem, hogy az Ötv.t is a 2000. évi CXVI. törvény módosította. Miért volt ez a jogi rendelkezés olyan, amellyel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság kifogást emelt, és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg? Nagy való színűséggel ennek a rendelkezésnek a hiányosságai mögött nem politikai probléma húzódott meg. Ebben az esetben is megvolt a konszenzus a Házban, hiszen 2000ben kétharmaddal fogadta el a parlament az előbb általam már többször említett törvényt. Az a rende lkezés, amely a problémát okozta, a közigazgatási hivatal vezetőjének kezdeményezésével volt kapcsolatban, azzal volt kapcsolatban, hogy a közigazgatási hivatalnak a vezetője a fővárosi, megyei bíróságnál kezdeményezheti az összeférhetetlenség kimondását, amennyiben erről a képviselőtestület nem rendelkezett, illetőleg a képviselőtestületnek a döntése jogszabálysértő. Ha így járt el a közigazgatási hivatal vezetője, akkor a bíróság három bíróból álló, nemperes eljárásban döntött, és ezzel a döntéssel szem ben éppúgy nem volt helye jogorvoslatnak, mintha a polgármester, illetőleg az önkormányzati képviselő fordult volna a bírói fórumhoz. Amikor az önkormányzati képviselő vagy a polgármester jár el így, akkor nem lát az Alkotmánybíróság semmiféle problémát a szabályozásban, mert érvényesül az az elv, hogy legalább egy fórum felülbírál egy döntést, függetlenül attól, hogy ez a fórum bírói fórume vagy egy adott szervezetrendszeren belüli magasabb pozícióban, a hierarchia magasabb helyén elhelyezkedő szervezet. Itt bírói fórumról volt szó, születik egy képviselőtestületi vagy közgyűlési döntés, ezt követően dönt a bíróság, tehát érvényesül a jogorvoslathoz való jog.
