Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 16 (72. szám) - A polgármesterek és a helyi önkormányzati képviselők összeférhetetlenségének megállapítására irányuló eljárással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2840 De az Alkotmánybíróság egy régebbi döntésében, a 42/2004es határozatában azt is kimondta, hogy n em kell abszolút érvényűnek tekinteni azt a követelményt, hogy ennek a jogorvoslatnak egy másik szerv irányában kell érvényesülnie, tudniillik a jogorvoslathoz való jog a jogviták ésszerű határidőn belül történő elbírálása érdekében korlátozható kétharmado s törvénnyel, itt pedig kétharmados törvényről volt szó. Tehát világosan lehet látni azt, hogy a jogi helyzet bonyolultabb annál, mint ahogy első közelítésben látszik. Az Alkotmánybíróság döntését figyelembe véve azonban, amikor nem születik döntés, mert n em hoz határozatot a képviselőtestület vagy közgyűlés az összeférhetetlenség tárgyában, akkor az egyetlen érdemi döntés a bírói fórumon születik meg nemperes eljárásban, és azzal szemben kizárt a ma hatályos szabályozás értelmében a jogorvoslat. Bonyolítj a a helyzetet, hogy az alapvető jogok korlátozására vonatkozóan az alkotmány 8. §ának (2) bekezdése azt mondja ki, hogy az alapvető állampolgári jogokat és kötelezettségeket törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Ugyanakkor, mint ahogy az előbb megjegyeztem, az 57. § (5) bekezdése egy pótlólagos korlátozási lehetőséget biztosít. Hogyan viszonyul ez a két rendelkezés egymáshoz? És ebben a kérdéskörben az Alkotmánybíróság most szigorúbb volt, mint a 42/2004es határ ozatában, mert megkövetelte azt, hogy ezzel a bírói döntéssel szemben lehetővé váljon jogorvoslati kérelemnek a benyújtása. Az előbb már említettem, hogy a probléma kizárólag akkor jelentkezik, ha a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményez. Ez nem véletl en. A 2000es szabályozás ugyanis a közigazgatási hivatal vezetőjének általános törvényességi ellenőrzési feladatköréből indult ki. Ebben az esetben pedig, figyelembe véve még a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelke zéseit is, nincs lehetőség arra, hogy rendes jogorvoslattal éljenek, csupán rendkívüli jogorvoslatot biztosít a polgári perrendtartás. Tehát ha abból indulunk ki, hogy törvényességi ellenőrzési jogkörében jár el a közigazgatási hivatal, akkor megmagyarázha tóvá válik a 2000es döntés, amely akkor nem tűnt alkotmányos szempontból aggályosnak, tudniillik vannak olyan közigazgatási hivatali kezdeményezés alapján történő bírói döntések - az előbb utaltam arra, hogy az alapvető szférát, alapvető területet ez jell emzi, hogy nincsen helye rendes jogorvoslatnak , ahol ezt addig sem kellett biztosítani, és tulajdonképpen most sem kell biztosítani. Mondok erre egy példát: 1994ben került be az önkormányzati törvénybe az a rendelkezés, amely szerint, noha a munkajogi v agy közszolgálati jogi jogviták tárgyát képező határozatok nem lehetnek tárgyai a törvényességi ellenőrzésnek, mégis a közigazgatási hivatalnak a vezetője a bírósághoz fordulhat akkor, hogyha a törvénysértő döntés a munkavállaló javára történt. Itt is vala mi hasonló helyzetről van szó. Ebben az esetben, amikor az összeférhetetlenségről nem dönt a képviselőtestület vagy a közgyűlés, akkor a nemdöntésnek vagy a jogszerűtlen döntésnek a következményeit kívánja reparálni a közigazgatási hivatal vezetője törvén yességi ellenőrzési feladatkörében. Az általános szabályoknak tehát megfelelt 2000ben a megalkotott rendelkezés, de az Alkotmánybíróságnak a 2006os, jóval szigorúbb elbírálása már előírta, megkövetelte ebben az esetben is azt, hogy a jogorvoslathoz való jog szélesebb értelemben is érvényesüljön, szélesebb értelemben, mint ahogy ezt az Alkotmánybíróság 42/2004es határozata kimondta. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság döntéséből fakadóan egy olyan problémával kerülünk szembe, hogy abban az esetben, amikor törv énysértő a határozat, és a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezi törvényességi ellenőrzési hatáskörében az eljárást, akkor lényegében lehetőség nyílik a jogorvoslatra a bírói döntéssel szemben, míg ha a polgármester, illetőleg az önkormányzati képvis elő kezdeményezi azt, akkor az Abdöntés értelmében az egész eljárás lezárul első fokon. (13.00)
