Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 16 (72. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Gazdasági Versenyhivatal 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a Gazdasági Versenyhivatal 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; a Gazdasági Versenyhivatal 2006. évi tevékenységéről és a... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2810 egyetértést könnyebben megtaláljuk. Ilyen a Gazdasági Versenyhivatal, annak a munkája. Talán megemlítem, hogy még egyet időnként emlegettünk, az Állami Számvevőszéket. Jó lenne, ha ez a lista hosszabb lenne, és jó lenne, ha a kormányra, a kormányzásra is hasonlóképpen tekinthetnénk. A verseny témája és annak vizsgálata igenis időszerű. Nagyon jó évenként, kétévenként megállni, sőt tesszük mi ezt, a képviselőtársaim jól emlékeznek, időről időre egyegy törvény vagy egyegy kor mányzati aktus vizsgálása során. Jó végigmenni a jelentésen, ami a kezünkben van. Rendkívül értékes dokumentum nemcsak azért, amit idehoz az Országgyűlésnek, és az Országgyűlésen keresztül az egész országnak, hanem azért is, mert további gondolatokat ébres zt. Számomra rendkívül hasznos a gondolatébresztő vonatkozása ennek a jelentésnek - fordulok a Versenyhivatal elnöke felé, mondva ezt. Azért is, mert olyan gondolatok kerülnek elő, amelyek jobb volna, ha szélesebb körben forognának az országban. Gondolok ö nmagára a „verseny” szóra. Nem mindig jelenti ugyanazt mindenkinek a verseny. Kezdem azzal, és ha lehetne, ötször mondanám, fennhangon mondanám, talán el is énekelném és táncolnám, hogy a verseny egy fogyasztóbarát intézmény - fogyasztóbarát. Lehet más vet ületeket is észrevenni, és halljuk az üzleti világban, a társadalomban, a sajtóban, az Akadémián, a politikában, halljuk, amikor a versenyt kritizálják, vagy fenntartással vannak emberek vele szemben. Rendben is van ez, azonban ha jobban belenézünk, akkor kiderül, hogy a versennyel szemben fenntartással viselkedők többnyire félreértik a témát, félreértések történnek. Mondok egykét példát. Például a monopóliumot összekeverik a versennyel, pedig a monopólium éppen az ellenkezője a versenynek, amikor a monopó lium megtörténik, megszületik, érvénybe kerül, akkor a verseny meghalt, meg lett gyilkolva, vagy ki lett penderítve az ablakon, és már nem része a folyamatoknak. Aztán a monopóliumnak különböző vetületei, az oligopólium, az oligarchia, ezeknek a tisztázása , megértése eloszlatja majd a kételkedést, a fenntartást a társadalomban a versenyfogalmat illetően. Talán nem árt, ha emlékeztetjük magunkat, ha csak néhány másodperc erejéig is a gazdaságpolitikának, a politikának, a történelemnek arra a vetületére, amik or úgy emlegették a XX. század néhány szomorú eseményét, hogy a verseny megszűnése, az oligopólium, az oligarchia túltengése vezetett el a diktatúrához. Németországnak a harmincas években történt olyan alakulását, ami történt, igen gyakran így magyarázzák hozzáértő emberek. Én is egyetértek ezzel. Továbblépve, tisztelt Országgyűlés, mindjárt megjelenik előttünk a folyamat, ahogyan a verseny megfojtását vagy visszaszorítását tapasztalhatjuk. Összefonódási tendenciák - ez egy jó magyar szó, olyan jól kifejezi a lényeget. Ismerem más nyelveken is, hogy próbálják ezt a fogalmat kifejezni - azt hiszem, a legszerencsésebb a magyar, mert nemcsak leírja, hanem úgy írja le, hogy nem is lehet félreérteni: összefonódás - erre való tendenciák. Igen hasznos, amit a Verse nyhivatal jelentésében látunk, a koncepciót is, különösen az eseteket. Azonban megint hadd emlékeztessem magunkat a gondolkozás tisztázása szempontjából, hogy ez egy igen régi téma. A közgazdaságtudomány atyjaként emlegetett Adam Smithről - Smith Ádámról - sok mindent szokás mondani, de éppen a versenyre vonatkozó kijelentését mintha valahogy nem tudnák azok, akik őt gyakran idézik különböző kapcsolatokban. (10.30) Nevezetesen Adam Smith mondta azt, elnök úr - mi ezt nyilván jól tudjuk , hogy a szabadpiac, a piacgazdaság mennyire fontos, mennyire ez az, ami megold társadalmigazdasági folyamatokat, utat mutat és egyenget. Ugyanakkor azt mondja - most már majdnem idézem, ha angolból fordítom Adam Smithet, Smith Ádámot , hogy ami kor az üzletemberek összetalálkoznak, nemcsak üzleti vonatkozásban a hivatalukban, a vállalatuknál, a gyáraikban, hanem társadalmi alkalmakkor, merriment - keresztelő, lakodalom vagy születésnap - alkalmával, akkor elkezdenek sustorogni, és abból összefonó dás lesz, ami a közérdekkel ellentétes. Jó ha emlékezünk erre, és nem visszük túlzásba, nem tulajdonítjuk az üzletembereknek, hogy csak erről jellegzetesek, de van egyfajta ilyen tendencia, mondhatnánk: egyfajta kísértés. Talán csak
