Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2753 Több területen elengedhetetlennek tartjuk módosító javaslatoknak az átgondolását. Egyik ilyen elem lehet a foglalkoztatás melletti járadékfizetés szabályozása a jövedelmek függvényében. Átgondolandó. És úgy gondoljuk, hogy egyértelműsíteni kell a rehabilitációs járadékrendszerből kilépő vagy kieső emberek ellátási jogosultságának a szabályait, mert ez borzasztó nagy korlátja lehet az anyagi ösztönzés mellett is a rendszerbe való belépésnek. Ezekkel az észrevételekkel együtt a költségvetési bizottság tagjai 16 igennel és 4 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartották a tervezetet. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen Farkas Imre képviselő úrnak. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 1515 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Megadom a szó t Vidorné Szabó Györgyinek, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő asszony. DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az már régóta köztudott, hogy a kormány programjában és elképzelései között szerepelt a rokkantnyugdíjazási rendszer átalakítása, ahogy erre az ötéves nyugdíjkorrekciós programban is utalt. És az a javaslat, ami most önök előtt, előttünk fekszik, egy nagyon hosszas előkészítő munka, egyeztetések és tárgyalások eredményeként született meg. Ennek alapfilozófiája és rendszerszemlélete régóta jelen van szakmai körökben. Ezt a koncepciót számos korábbi változat kidolgozása előzte meg, és több mint tíz éve egyvégt ében készülnek tervek a módosításra. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az OOSZI szakértői az 1990es évek közepétől folyamatosan tanulmányozták az Európai Unió tagállamai, illetve más fejlett országok szociális és társadalombiztosítási rendszereit , és ezzel egy időben elemzéseket készítettek a hazai rendszer működéséről. 1996ban elkészült egy reformjavaslat, amely a rehabilitációra helyezte a hangsúlyt, de ebből nem született törvény. 1997ben a parlament elfogadott egy országgyűlési határozatot, ebből szeretnék idézni: „Át kell alakítani a nyugdíjrendszer és az egészségbiztosítási rendszer reformjához kapcsolódva - annak folytatásaként - a megváltozott munkaképességűeknek, illetve a rokkantaknak járó ellátások jelenlegi rendszerét. Ösztönözni kell az egyén foglalkozási rehabilitációját, megteremteni a visszatérés feltételeit a munka világába, és összehangoltan kell kezelni a megváltozott munkaképességűek komplex egészségügyi, foglalkoztatási és szociális problémáit.” Ezek a mondatok, kedves képvise lőtársaim, tíz éve hangoztak el. Hát, késésben vagyunk, alaposan. Az említett határozati javaslatot követően az OOSZIben egy modellkísérletbe fogtak az orvos szakértők annak érdekében, hogy maguk az orvosszakértői vélemények lényegesen megalapozottabbak é s használhatóbbak legyenek. Több kisebb jellegű módosítás és folyamatos javítgatások történtek az elmúlt időszakban, de ezzel együtt sem változott meg alapjaiban a rokkantosítás rendszere. 2002ben az állampolgári jogok biztosa is felhívta rá a figyelmet, hogy újra kellene gondolni a rokkantsági rendszerben a szakértői eljárás folyamatát. Tőle idézem: „Felhívom az egészségügyi, valamint a szociális és családügyi miniszter figyelmét, hogy az orvosszakértői eljárás új szabályainak megfelelő, a munkaképességc sökkenés mértékét és a rehabilitálhatóságot is értékelni képes szervezet létrehozása már elodázhatatlan.” És most végre, 2007 májusában már egészen közel járunk a rendszer valódi átalakításához, hiszen a kormány benyújtotta a parlamentnek a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslatot. A javaslatban foglaltak az új rendszer szükséges és megfelelő alapját jelentik. Az eddigi kormányok nem szorgalmazták a rendszer modernizálását, sőt, ha visszatekintünk a rendszerváltás körüli időkre, az látszik, hogy ma ga ez az intézményrendszer mutatott kiutat a munkanélkülivé válás elkerülésére. Ezt érzékelteti az az adat is, hogy 1971ben körülbelül 200 ezer, 2006ban pedig körülbelül 800 ezer fő volt a rokkantnyugdíjasok száma. Így hát azoknak egy része,
