Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2754 akiket leszá zalékoltak, akik ma rokkantnyugdíjban részesülnek, bizony nemcsak saját akaratából vállalta a rokkantnyugdíjas létet. És ez azért fontos, mert sokan azt hiszik, hogy aki rokkantellátásban részesül, az biztosan potyázik. Hát ez messze nincs így, még akkor s em persze, ha minden rendszerben megvannak a potyautasok. Tudni kell, hogy ez a változtatás nem róluk szól, hanem arról, mert az a fontos, hogy miként tudunk esélyt adni, megfelelő ellátással és szolgáltatással támogatást nyújtani ahhoz, hogy a rokkant lét zsákutcájának legyen alternatívája, meglegyen a választás lehetősége. És ez a rehabilitáció tétje. Ha már annyiszor használjuk ezt a szót, rehabilitáció, érdemes lenne talán a fogalomnak egy kicsit az értelmezésére kitérnünk. Ha röviden mondjuk, ebben az összefüggésben a rehabilitáció: elvesztett fizikai képességek visszaállítása és ezek hátrányainak kiküszöbölése. Ha részletesebben kívánjuk körüljárni, engedjék meg, hogy idézzek az Országgyűlés kutatószolgálata által készített jelentésekből, amelyekért ez úton is köszönetet mondok, mert rendkívül színvonalas háttéranyagok ezek, s nagyon sokat segítenek abban, hogy átlássuk a jelenlegi rendszert, és összehasonlításokat tehessünk: Az Európai Unió tagországaiban mára már általánossá vált az a megközelítés, hog y a különféle egészségkárosodással élő emberekről a társadalombiztosításnak elsősorban nem élethosszig tartó segélyezéssel kell gondoskodnia, hanem ahhoz kell segítséget nyújtania, hogy amennyiben az állapotuk ezt lehetővé teszi, képességeiknek megfelelő m unkát tudjanak találni. Röviden: a kompenzáció helyett a rehabilitáció került előtérbe. Ennek megfelelően a rokkantság fokának meghatározásakor sem azt vizsgálják, hogy az illető mennyire beteg, hanem azt, hogy még mire alkalmas, azaz megmaradt képességei mennyiben fejleszthetők, és milyen munkát tud még ellátni. Ma már általános az a közelítési mód, amely szerint az állapotfelmérés során nem a képességek csökkenésének mértékét kell önmagában meghatározni, hanem azt, hogy ez a csökkenés milyen módon befolyá solja a képességét valamilyen munka elvégzésére. Az anyagi támogatás folyósítása sem végcél, csupán egy ösztönző eszköz arra, hogy a sérült ember mielőbb olyan állást találjon, amelyben teljes értékű munka végzésére képes. Az a szervezett segítség, amelyet az egészségében, testi vagy szellemi épségében károsodott egyén kap, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét elfoglalhassa helyét a munka világában, az maga a rehabilitáció. A rehabilitáció olyan komplex intézkedéssorozat, ame ly magában foglal egészségügyi, pszichológiai, oktatási, képzési, foglalkozási, foglalkoztatási és szociális szolgáltatásokat, s mindezt összehangoltan, és a legfontosabb, hogy egyénre szabott módon nyújtja az érintett személy tevékeny részvételével ez a r endszer. A rehabilitáció sikerességének feltétele persze az is, hogy mihamarabb elkezdődjön, de az is, hogy a munkaadókat is ösztönözzék a megváltozott munkaképességű dolgozók alkalmazására. Rokkantsági nyugdíjat minden országban azok számára állapítanak m eg, akiknél a munkaképtelenség tartósan fennáll. A munkaképtelenség megközelítése azonban országonként eltérő képet mutat. (16.00) Magyarországon a rokkantnyugdíjazási eljárás csak az egészségi állapotot vizsgálja, és ennek folytán állapítja meg a munkaké pességcsökkenést. Ám egyéb szempontokat, így az illető által végzett munka jellegzetességét és körülményeit nem veszi figyelembe. Számos országban azonban nem csupán pillanatfelvételt készítenek a károsodottságról vagy a korlátozottságról, hanem behatóan vizsgálják a rehabilitációs lehetőségeket, és amennyiben az szóba jöhet, megfelelő foglalkoztatási intézkedéseket is tesznek. Más szóval nemcsak azt vizsgálják, hogy az illető mire nem képes, hanem azt is, hogy megmaradt képességei mennyiben fejleszthetők, és milyen munkát tud még ellátni. A rokkantsági nyugdíjjal kapcsolatban sok helyütt az a felfogás, hogy a képességcsökkenés nem az illető állapotán múlik, hanem azon, hogy az állapota milyen módon befolyásolja a képességét valamilyen jövedelemszerző munka elvégzésére. Az Európai Unióban nincs egységes rendszer a
