Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CZOMBA SÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2751 A bizottság többsége úgy vélte, hogy a méltányosságot szolgálja, hogy a 2008tól induló rendszer először c sak az új rokkantnyugdíjasokat érinti, és a tervek szerint 2009től terjed ki a mai rokkantsági ellátottakra. Akiknél megállapítják a végleges rokkantságot, nem kell belépniük a rehabilitációs rendszerbe, ők továbbra is a rokkantellátás keretein belül mara dnak, azonban maguk dönthetnek arról, hogy részt veszneke a rehabilitációban. Egyéb esetekben az 52 év alatti rokkantnyugdíjasok közül azok lépnek be a rehabilitációs rendszerbe, akiket a minősítő bizottság visszavezethetőnek tart a munkaerőpiacra. A reha bilitáció időszakában legfeljebb három évig az érintettek rehabilitációs járadékot kapnak, amelynek mértéke megegyezik a rokkantsági nyugdíj összegével. A bizottság örvendetesnek tartotta, hogy a társadalmi partnerek is támogatták a javaslatot, így többek között a Szociálpolitikai Tanács, a Fogyatékosügyi Tanács, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége, illetve az Idősügyi Tanács is. Ezek a szervezetek támogatták az átalakítást, és fontosnak tartotta a bizottság, hogy az érintett civil szerv ezetek fogják megvalósítani a komplex rehabilitációs szolgáltatások jelentős részét. Mindezen érveket megfontolva a bizottság 10 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen a szót, elnök úr . (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Nagy László képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Czomba Sándor képviselő úrnak. Öné a szó. CZOMBA SÁNDOR , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A foglalkoztatási bizottság ellenzéki képviselői is egyetértettek abban, hogy a megváltozott munkaképességűek munkához jutását segíteni kell. Ebben nincs közöttünk vita . Ma többször elhangzott már az igazságosság kifejezés. Azt javaslom - és elnézést kérek, hogyha személyes példákat is hozok, azért teszem meg bizottsági vélemény kapcsán, mert a bizottságban is elmondtam ugyanezeket , úgy gondoljuk, ha a jelenlegi rendsz er igazságos lenne, akkor most ez a törvénymódosítás nem lenne itt a parlament előtt, szerintem ezt megállapíthatjuk. Korábban én egy munkaügyi kirendeltséget vezettem, és tapasztaltam, érzékeltem, láttam, hogy a leszázalékolt emberek között sajnos nagyon sok olyan 50 százalékos van, aki munkára képtelen állapotban van, és valljuk be, olyan 67 százalékosok is vannak egyébként, akik kvázi erejük teljében vannak. Mondjuk ki a parlamentben is, merjük ezt kimondani! Ez sajnos ténykérdés. Ezen a helyzeten kell v alamilyen módon változtatni. Nyilvánvalóan a törvénymódosításnak is ez az egyik alapvető célja. Ahol a problémát látjuk itt a rehabilitációs szakértői szervvel kapcsolatosan, több lépcsőből áll. NyugatEurópában és más európai országokban is látjuk, hogy h asonló rendszerek működnek többkevesebb sikerrel. Az első eleme az egészségkárosodás mértékének a megállapítása, ami nyilvánvalóan orvosszakértői feladat. Ez már egy nagyon komoly dilemmát vet fel, hogy vajon létezike olyan objektív rendszer, amely alapj án most már nem 67 százalék, hanem 79 százalékos leszázalékolt mértéket kell majd megállapítani, vagy ez után jár majd a rokkantsági járadék. Tehát melyik az az objektív rendszer, amely erre képes? Jelen pillanatban úgy működik a rendszer, hogy ha egy megv áltozott munkaképességű történetesen regisztrálva van a munkaügyi szervezetnél, és azt vizsgáljuk, hogy alkalmase valamilyen munkára, akkor ha éppen kőműves a szakmája, akkor elküldi a foglalkoztatásegészségügyi vizsgálatra, megállapítja a szakorvos, hog y nem, aztán esetleg van egy másik munka, a hegesztőt megint elküldi, magyarul, kifizetünk feleslegesen hathét vizsgálatot, ami arról szól, hogy az orvos nem tud mást megállapítani, csak hogy mire nem alkalmas. Tehát ez egy nagyon jó dolog, ha azt nézzük, hogy egyáltalán mire alkalmas. Szerintem az egész rendszert úgy kellene kezelni, hogy akik megváltozott képességűek, egy vizsgálaton - én az 50 százalék és a 67
