Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2735 lefolytatása után tar tson ilyen típusú előadásokat, mert azt gondolom, megint csak kérdőjeleket vet fel. Ha mindezt a folyamatot továbbvisszük, akkor valóban az a kérdés, hogy a politika lényegéhez tartozik a kompromisszumkötés, ám egyezségeket soha nem lehet kötni alapvető er kölcsi és alkotmányos elvek tekintetében. És ezek a kérdések, amit elsoroltam, ha most a magyar médiahelyzetet megnézzük, akkor bizony fel kellene tenni azt a kérdést, hogy ezekre adekvát válaszokat ez a megállapodás vagy ez a törvénytervezet ade. Erre mo ndtuk mi azt, hogy alkotmányossági kérdésnek is tekintjük, de alapvető tartalmi kérdésnek is tekintjük, hogy tartalmi szabályozás nélkül nem lehet digitális törvényt tárgyalni, nem lehet csak technikai törvényként kezelni, különösképpen - majd később rámut atandó , hogy milyen ellentmondások találhatók benne. A bizottsági vitában is elmondtam, az a felvetés, hogy majd eidilige, freidilige, életünket és vérünket és becsületszót adunk, hogy országgyűlési határozatban valamire kötelezzük magunkat, a Keresztény demokrata Néppárt számára nem kielégítő. De nemcsak politikailag kérdőjelezhető meg és nem kielégítő, hanem alkotmányos szempontból sem helyettesítheti a törvényi garanciákat egy országgyűlési határozat. Körülbelül 75 darab olyan országgyűlési határozatot kapásból felsorolhatunk, amiből senki semmit nem hajtott végre. Ennek következtében abban a pillanatban ez alkotmányos kérdés, ha be van kódolva a törvénybe a tartalmi szabályozás, és ezt egy határozattal... Tessék szíves nekem adekvát választ adni, valaki ebben a teremben válaszoljon arra, mi ez a nagy sietség! Tehát ha meg akarjuk alkotni a törvényt még ebben az évben, ebben partnerek vagyunk. Akkor a két törvény együtt tárgyalható, akkor be tudom helyettesíteni azokat a szabályokat, amelyek a törvényben utalnak a tartalmi szabályozásra, hogy mivel kell behelyettesítenem. De azon törvény nélkül üres blankettát töltünk ki, valamiért sürgős valakinek az első pályázat. Ha erről szól a megállapodás és nem a törvényalkotásról, akkor ebben nem lehet és nem kíván unk részt venni. Az európai országok közül például az Egyesült Királyság 2012ben vezeti be a teljes digitalizálást. Tehát a tartalmi törvénnyel való együttes tárgyalása esetén a nemzet nagyobb javára alkothatnánk törvényt, így viszont a külső szemlélő szá mára csak a kapkodás látszik. Ha a politikai erők az ország javára értékrendjük szerint megállapodnak, az helyes, azt üdvözölnénk, és ahhoz csatlakoznánk, ha viszont a megállapodás nem értékek, hanem érdekek mellett történik, úgy nem a média területén kívá natos alkotmányos értékeket fogja a törvény közvetíteni. Nézzük tehát az alkotmányossági kérdéseket! Örömmel üdvözöljük, hogy a törvényben megfogalmazott országgyűlési eseti bizottság már nem a közigazgatási eljárás törvényi szabá lyai szerint fog eljárni, azonban tartalmilag a megoldás - legalábbis alkotmányosan - továbbra is aggályos. A parlamenti demokráciában a parlament ellenőrzési joga a közigazgatás felett teljes körű, korlátozástól mentes, és csak egy demokratikus államban s zükséges, törvényben megfogalmazott korlátozásnak vethető alá. Ezért nem elfogadható, ahogy azt a tervezet tartalmazza, hogy a parlamenti eseti bizottság szakhatóságként járjon el, és a döntés a közigazgatási szervnél maradjon. Ez álláspontunk szerint a pa rlamenti bizottság alávetettségét jelenti, amely demokratikus berendezkedésünkkel ellentétes. Amikor az országban a parlament presztízse amúgy is alacsony - és sajnos rászolgáltunk , akkor pontosan ilyen gondolkodással és ilyen törvényalkotással még okot is adunk rá, hogy a parlament presztízse tovább csökkenjen. De ezen túlmenően egy parlamenti demokráciában alapvető alkotmányossági kérdés is, hogy a második döntésénél az eseti bizottságnak csak korlátozottan dönthet, hiszen egy parlamenti demokráciában e z a korlátozás egy demokratikus államban megengedhetetlen. Alkotmánysértőnek tartjuk azt a rendelkezést, amely szerint a 1996. évi I. médiatörvény rendelkezéseit csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a jelenleg tárgyalt törvény ezt kifejezetten engedi . Ez a rendelkezés ellentétes az 1993as és az 1999es e tárgyban megfogalmazott alkotmánybírósági határozattal, idézem: „A minősített többség követelménye nemcsak az adott
