Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PUSKÁS TIVADAR, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2719 A következő. A munkarend, amely azt biztosítja, hogy az ügyeletet a mai struktúrában meghatározzuk, úgy alakítható, hogy egy belépési ponttal felépülő kórházban egy ügyeleti ponton tudják meghatározni, illetőleg működtetni az ügyeletet. (13.00) Ez nyilvánvalóan a sürgészet fejlesztését vonja maga után, remélem, okozza is persze. Az a helyzet, hogy ez szakmai kérdés; igen lényeges, fontos szakmai kérdés. Mentőorvosként ismerem a sürgősségi ellátást, legalábbis rálátásom van a sürgősségi ellátás mai helyzetére. Ma Magyarországon 50 alatti a sürgősségi orvostani szakvizsgával rendelkező orvosok száma. Sürgősségi osztályokat szeretnénk indítani, megnyitni mi nden súlyponti kórházban. A sürgősségi osztályokon műszakszerűen kell dolgozni a dolgozóknak, az orvosoknak, szakdolgozóknak. Honnan lesz időben annyi szakemberünk? Mikor tudjuk bevezetni ezt a bizonyos egy ponton induló ügyeleti, sürgősségi ellátást? Úgy gondolom, erre még igen sok idő van hátra; nem fog menni mostanában. Annak ellenére, ami aggály fölmerült a konkrét dolgokkal kapcsolatban, úgy gondoltuk, hogy sok mindenben ez a törvénytervezet kitörési pontot jelent az egészségügyben dolgozók, az ügyelet et teljesítők számára. Czinege képviselő úr említette orvosi múltját, és elmondta, hogy egy orvosnak az ügyeleti időben fordulnak elő a legbonyolultabb esetei. Elmondta azt - és ezzel maximálisan egyetértek, maximálisan támogatni tudja a Kereszténydemokrat a Néppárt is , hogy ha egyszer munkaidőnek számít az ügyelet, akkor a nyugdíjba beszámítandó, és a nyugdíjkorhatárba jó lenne beszámítani. Elmondta a képviselő úr, hogy 40 évet praktizált, ez ügyeletekkel együtt azt jelenti, hogy 57 esztendőt dolgozott. A zt hiszem, egy olyan kitörési pont, amellyel az egészségügyi dolgozóknak beszámítandó a nyugdíjidejükbe ez az ügyeleti idő, már egészen máshogy és támogathatónak, és kedvezőnek néz ki a helyzet. Kitörési pont ez azért, mert Mikola képviselő úr említette, h ogy az átalakításokkal mintegy 10001500 orvos, 6000 szakdolgozó keresi a munkahelyét. Lehetőséget biztosít a törvénytervezet arra, hogy főállásban lehessen ügyeletben dolgozni. Kérem szépen, ez sok mindent megold. Megoldja remélhetően - nem most, de bizon yos idő múlva - a sürgészet problémáját, megoldja a központosított ügyelet problémáját, és abban bízom és reménykedem, hogy például ilyen problémákat old meg: központi orvosi ügyeletről, prehospitális területi ügyeletről beszélek, erről van szó. Aztán spec iális helyzetek vannak, munkaidőben is mérhető speciális foglalkoztatók, ilyen például a mentőszolgálat. A mentőszolgálat működésében, a mentőszolgálat munkaidejének meghatározásában is, úgy gondolom, az lenne a célravezető és járható út, ha a szaktárca és a végrehajtók közösen megtárgyalnák, hogy melyik munkaidődirektíva az, amellyel a folyamatos ellátás biztosítható. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Jó néhány részletkérdés van még, amelyek megoldásában az én olvasat omban az alapdirektívák meghatározása után a megfelelő munkahelyekkel történő egyeztetés az, amely az ügyelet végrehajtásának, az ügyelet lebonyolításának optimális módját meg tudja határozni. Még egy olyan kérdés van, ami, úgy gondolom, kardinális és nagy on lényeges: ha egyszer az ügyelet munkaidő, akkor mindenképpen úgy számolandó el, hogy a munkaidőnek megfelelő, tehát nem csökkentett órabérrel. Szó volt arról, hogy ha ez a nyolcórás munkaidő fölött túlmunkát jelenti, akkor az igazság az, hogy ennek vala mi 100 százalék fölötti díjazása - elhangzott itt optimálisan 250300 százalék is - nagyon jó lenne. Valószínűleg erre még várni kell, de az, hogy a túlmunkaként elszámolódó ügyelet túlmunkaként fizetődjék, mindenképpen fontos és elérendő cél. Az utolsó po nt, amiért fontosnak tartjuk és gondoljuk, hogy ez a törvénytervezet a megfelelő módosításokkal ötpárti megegyezésként kerüljön végül a törvényhozás elé, illetve kerüljön sor a törvényhozásra. Az ügyelet kérdését mind a benne részt vevők, mind a betegek sz empontjából nagyon fontos kérdésként jó lenne, ha most és hosszú időre rendezni lehetne.
