Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2720 Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Csáky Andrásnak, az MDFképviselőcsoport vezérszónokának. DR. CSÁKY ANDRÁ S , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Kollégák! Ott folytatnám, ahol Mikola miniszter úr, képviselőtársunk abbahagyta. Utolsó mondatainak egyike az volt, hogy reméli, hogy a jelenleg folyó kodif ikáció a napi gyakorlatban is alkalmazható lesz. Úgy gondolom, hogy ez papír alapon lehet, hogy így lesz, azonban ne áltassuk magunkat: miután jelenleg sincs konkrét keresztmetszetünk, képünk arról, hogy az ügyeleti szolgálat hogy áll, mondjuk, egy munkaid ődirektíva tekintetében, itt a nagy átalakítások közepette a közeli jövőben erre lehetőségünk nem lesz. Megint egy olyan törvényjavaslat kerül majd elfogadásra - én is bízom benne, hogy mindkét oldal egyetértésével , aminek a gyakorlati megvalósítása a k ésőbbiekben fog realizálódni. Itt mindenki a múlt év decemberi, 72/2006os Abhatározatra hivatkozik, ami így igaz, de alapvetően azért tudjuk jól, hogy az európai uniós munkaidőszervezési irányelvek, amelyek tulajdonképpen megalapozták az alkotmánybírósá gi döntést is - a 93/104., illetve a 2003/88. számú - konkrét felidézése nem árt ahhoz, hogy értékelni tudjuk, hogy az a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, legalább kodifikációs szinten megfelele neki. Mit mondanak ezek az irányelvek? Ezek az irányelv ek kimondják azt, hogy 24 órás periódusonként 11 órás összefüggő pihenőidőt kell a munkavállalónak biztosítani; átlagosan minimum 1 pihenőnap biztosítása közvetlenül minden hétnapos periódusban. (13.10) Legalább négy hét évi szabadsá g a nemzeti szabályozásra, gyakorlatra való hivatkozással, és átlagosan legfeljebb heti 48 órás munkaidő, beleértve a minden hétnapos periódusra eső túlórát, és külön juttatások az éjszakai műszakban dolgozóknak. Kérdés, hogy ezeknek a feltételeknek megfel ele ez az előttünk fekvő jogszabálytervezet. Nekem kétségeim vannak bizonyos pontjait illetően, legalábbis kodifikációs szinten. Ezeket az irányelveket idén januárban az úgynevezett Borellügyben hozott határozatában megerősítette az Európai Bíróság. Itt csak zárójelbe teszem az államtitkár úrnak, hogy a törvényjavaslat indoklásában ítéletről szól a Borellügy kapcsán az előterjesztő. Ez nem ítélet, hanem ez egy határozat. Lehet, hogy erre azt mondják, hogy kit érdekel. Én úgy gondolom, hogy az államigazga tásnak ezen a szintjén ezek a dolgok is fontosak, hiszen az Európai Bíróság eljárási szabályzata egyértelműen kimondja azt, hogy ha az adott ügyben menet közben dönteni tudnak, akkor ezt határozattal is megtehetik, ahhoz nem kell az egész procedúrát végreh ajtani. Mit erősített meg tulajdonképpen a Borellügy kapcsán az Európai Bíróság? Nem részletezem, hogy miről folyt a vita, de itt is lényegében az ügyeleti időnek a munkaidőbe történő beszámítása, illetve a díjazás kérdésében egyértelműen megerősítette az Európai Bíróság, hogy a munkahelyen töltött minden perc ügye munkaidőnek minősül. Azt is megerősítette, hogy ehhez nem kapcsolódik szorosan, a díjazás kérdésköre nemzeti hatáskörben marad. Ennek keretén belül az ügyeleti időben töltött tényleges tevékenys ég képezheti az adott nemzetnél meghatározott díjazás mértékét. Az ügyelet azért sajátságos, mert - már többen utaltak rá - az egészségügyi ellátás legkritikusabb pontja. Ha az egészségügyi törvény 93. §a alapján vizsgáljuk az ügyelet tartalmát, hogy az ü gyeleti idő alatt milyen tevékenységet kell az egészségügyi szolgálatnak elvégeznie, akkor itt tulajdonképpen folyamatosan problémás és kritikus esetekkel állunk szemben úgy, hogy a szolgáltató háta mögött az esetek túlnyomó többségében nem áll rendelkezés re a humán team - hiszen mindannyian tudjuk jól, hogy az orvoslás egy teammunka, nem egyéni munka , az esetek jelentős részében nem áll rendelkezésre. Tehát ott prompt, adott pillanatban dönteni kell.
