Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PUSKÁS TIVADAR, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2718 reményben, hogy ami végeredményként születik, az ugyanúgy közösen támogatható lesz, mint ez a benyújtott javaslat általános vitára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Puskás Tiv adar képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr! DR. PUSKÁS TIVADAR , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kereszténydemokrá cia egyik alapgondolata, alapviselkedése a szamaritánus eszme érvényesítése, a bajba jutotton való segítés, és a bajba jutotton való segítés megtestesült formája az egészségügyi ellátás. Az egészségügyi ellátásban dolgozó orvos, egészségügyi dolgozó, szakd olgozó munkaidejéről, az ott dolgozók védelméről, illetve a közösség tagjainak, a bajba jutott embereknek a védelméről, munkaidőn keresztüli védelméről szól ez a törvénytervezet. Azt mondja, hogy olyan jogi környezetet kell alkotni, amelyben a közösség jól jár, és a közösséget alkotó és azt segítő ember is jól jár. Ez az egyik oka, amiért ez az új törvénytervezet létrejött. A másik ok nyomós - ez is nyomós volt , az Alkotmánybíróság azt a bizonyos LXXXIV. törvényt megsemmisítette, és 2007. július 1jétől, abban az esetben, ha nincs meg a törvényi szabályozás, az egészségügyben ügyeletet szervezni törvény szerint nem nagyon lehet. A harmadik nyomós ok, hogy az egészségügyben dolgozók pihentségének biztosításával a betegek jogát, a betegek érdekét szolgáljuk. Két véleményt szeretnék ismertetni. Az egyik jogász ismerősöm a T/2973. számú, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról a következőket írta: „A 72/2006os alkotmánybírósági határozat miatt van szükség az ügyeleti idő szabályozására, így ez összhangba kerül az alkotmánnyal és a munka törvénykönyvével. Furcsa megoldás, hogy kiveszi az egészségügyi dolgozókat a munka törvénykönyve 126. §ának hatálya alól - ez az ügyeleti szabályozás ; egy tollvon ással teszi ezt, és rájuk új szabályokat alkot.” Ez az én olvasatomban - ez az én megjegyzésem - nyilvánvalóan nem olyan nagy baj, ha ezt jól tesszük meg. „Ez szerintem” - írja a jogász - ”megint alkotmányellenes lesz, mivel nagyon magasan határozták meg a z ügyeleti órák számát. A javaslat” - és itt van a lényeg - ”a rugalmas munkaidő irányába megy el, aminek a lényege a rövidebb, rugalmasabb munkaidő, de egy biztos: több pénz nem lesz belőle.” A másik véleményt fejből mondanám. Egy közeli háziorvos ismerős öm mondta, hogy végre az ügyelet munkaidő lett, csak egy baj van: a pénz nincs meg hozzá, ettől több pénz nem lesz. Nézzük a részleteket! A munkaidő hathavi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát. Mintegy 87 esztendővel ezelőtt az ILO Agreement 1919ben deklarálta, hogy 48 órában limitálandó a heti munkaidő, beleértve a túlmunkát is. Ez volt az egyes. Aztán örömmel hallottam, a miniszter asszony mondotta, hogy az ügyeleti feladatellátás tekintetében csak az azon belüli tényle ges egészségügyi tevékenység időtartamát kell igénybe venni. Én ezt a mostani szabályozásban is megtaláltam, de a miniszter asszony megnyugtatott, hogy ez volt régen, és ez ezek szerint most kikerül ebből a szabályozásból. Máris egy javaslat, ami úgy látom , módosításként minden oldal számára szövegszerűen beadható. A következő. A heti 40 órás rendes munkaidőn felül naptári évenként legfeljebb 416 óra, azaz hetente 8 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el, azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama naptári évenként nem haladhatja meg az előbb említett 416 órát.
