Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2717 alkotott mind a mai napig. Az Unió is évek óta, hosszú időre visszanyúlóan foglalkozik az ügyelet kérdésével, illetve a rendkívüli munkavégzés kérdé sével sok speciális foglalkozás vonatkozásában, mint például a kamionsofőrök terhelhetősége, és nem véletlen, hogy általános érvényű direktívát mind a mai napig nem tett le az asztalra. Amire az általános indoklásban ugyancsak hivatkozás van, az az Unió bí róságának a gyakorlata, a precedens értékű perek eldöntése kapcsán az érvelés, hogy hogyan is kellene viszonyulnunk ehhez a kérdéshez. Azt gondolom, hogy ez a benyújtott módosítóindítványcsomag egy jó kompromisszumnak látszik. Kezeli a munkaidőt, mégpedig nemcsak a munkavállaló védelme szempontjából, de ahogy arra a miniszter asszony is hivatkozott, a beteg védelme szempontjából, abból a megfontolásból, hogy a betegnek joga van nem hullafáradt orvos szolgáltatását igénybe venni. Éppen ezért támogatható, tá mogatandó az az általános szakasz, a 4. §ban rögzített megkötés, hogy a heti munkaidő a 48 órát normális esetben nem haladhatja meg, ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl rendkívüli munkavégzést, illetve ügyeletet rendelhet el . És a másik bekezdés szabályozza a többletmunkavállalás lehetőségét, aminél hangsúlyoznunk kell, hogy itt önkéntes többletmunkavállalásról van szó, ami a munkaidőkeret átlagában heti 12 óra, de ha ügyeletről van szó, akkor maximum heti 24 óra lehet. Tis ztelt Képviselőtársaim! Én magam nem vagyok orvos, de azt gondolom, hogy annál szebben és megindítóbban erről a kérdésről beszélni, ennek a kérdésnek a lényegét és problémáját érzékeltetni, mint ahogy tette előttem Czinege képviselőtársam, nem lehet. Bizto s vagyok benne, hogy mindenki, aki végighallgatta a beszédét, érti és érzi ezt a problémát, érti és érzi, hogy milyen nehéz megtalálni azt a megoldást, ami munkajogi szempontból az egészségügyi dolgozónak egyfelől védelmet biztosít, másfelől pedig a betege llátás folyamatos biztosítása érdekében adott létszámlehetőségek, létszámkeretek, adott költségvetési keretek mellett biztosítható. Éppen ezért rettentő fontos, hogy a díjazásra is kitér ez a rövid törvénymódosítás az 5. §ban. Alulról próbál meg garanciát megfogalmazni, tehát a minimumot rögzíteni a törvény szintjén, hogy egészen pontosan nem lehet kevesebb hétköznapi ügyelet teljesítése esetén a díjazás az egy órára eső illetmény 70 százalékánál, heti pihenőnapon 80 százalékánál, illetve munkaszüneti napo n 90 százalékánál. Ebben a megfogalmazásban benne van az a lehetőség, hogy természetesen több lehet, de ez a munkaadó és a munkavállalók alkudozásának az eredménye. Ehhez fűzök magam is szkeptikus kétségeket természetesen, de mégis azt gondolom, hogy elfog adható ez a gondolatmenet, ez a rugalmasság, ami a kollektív szerződésre bízza, a munkaadók, munkavállalók megállapodására bízza, hogy ténylegesen hogyan is kerül kifizetésre az ügyeleti díj, az ügyeletben teljesített munkaóra. (12.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt jó gondolatnak tartom, ami e probléma megoldásának valahol a kulcsa, hogy az egészségügyi ügyelet és a készenléti szolgálat fogalmilag legyen kettéválasztva. A jelen gyakorlat tulajdonképpen háromféle ügyeletet ism er, az úgynevezett csendes ügyeletet, ami egyenértékű lehet a készenléttel, a normál ügyeletet és a minősített ügyeletet. Ez a javaslat, ez a módosítás lényegében a normál ügyelet szintjére állítja be az ügyeleti munkaidő szervezését, illetve a díjazását i s, azzal, hogy a készenlétet igazából nem tekinti ügyeleti tevékenységnek. Megmondom őszintén, hogy a törvény alkalmazásában használt fogalmakból az 1. § kapcsán én nem tudtam egyértelműen kiolvasni ezt a distinkciót. Tekintettel arra, hogy ma nem zárjuk l e az általános vitát, van rá egy hét, hogy ezekről a kérdésekről valóban érdemben és módosító indítványok készítése céljából gondolkozzunk. Engem meglepett Mikola képviselő úrnak az az igénye, hogy ezt ne sürgősséggel tárgyaljuk, hiszen a sürgősség egyrész t a július 1jei határidő miatt kényszerít bennünket arra, hogy gyorsan hozzuk meg a javaslatot. Másrészt pedig az a körülmény, hogy ma nem zárjuk le az általános vitát, lehetőséget ad arra, hogy még tovább gondolkozzunk rajta és csiszoljuk a javaslatot, d e abban a
