Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2713 ügyeleti szolgálatot adtam. Amikor készültem a felszólalásra, vettem a fáradságot, és megnéztem, hogy mit jelent e z számomra, mit jelent a kollégák számára, akik ugyanígy körzeti orvosként, kórházi orvosként dolgoznak, és bizony az eredmény az, hogy a 40 éves munkaviszony 56 évet jelent. Azt jelentette, hogy ha összeadom a munkában eltöltött időt, akkor 17 éves folyam atos munkaviszonyról van szó. Felszólalásom elején beszéltem az ügyelet embert próbáló, nehéz munkájáról. Nem lenne igazságos, ha a kérdés másik oldalát nem tekintenénk, ha nem mondjuk meg azt, hogy nekünk, orvosoknak van egy nagy szerencsénk, mert egyetle negy szakmával, hivatással sem összemérhető az az öröm, az az élmény, amit akkor szerzünk, akkor kapunk, amikor elbocsátjuk a beteget, akinek életéért napokkal vagy hetekkel előbb küzdöttünk, harcoltunk. Amikor e törvényjavaslattal foglalkozunk, most is a betegekről van szó, de most nemcsak a betegekről, hanem az egészségügyi dolgozókról. Ezért nagy tisztelettel kérem képviselőtársaimat, különösen orvoskollégáimat, hogy legjobb tehetségük szerint vegyenek részt a vitában, és a vita révén majd egy olyan érde mi döntést hozzunk, amely az egészségügyi ellátórendszer és az egészségügyi dolgozók számára egyaránt elfogadható és jó lesz. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Mikola István k épviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. MIKOLA ISTVÁN , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP mögé szorultam a vezérszónoklattal, így aztán csak az vigasztal, hogy Béki Gabriella meg int a Fidesz mögé szorult, és úgy látom, ez a sor már felbonthatatlan. Azért kezdtem ezzel, mert Czinege képviselő úr néhány dolgot elmondott azok közül a gondolatok közül, amiket én is szerettem volna, és csak néhányra szeretnék ráerősíteni annak reményéb en, hogy valóban, ebben a törvényben módosító javaslatokkal a feltételeket is meg fogjuk teremteni ahhoz, hogy ez a kodifikáció a napi gyakorlatban alkalmazható legyen. Mert ha így marad, akkor ebből baj lesz. Egyetértünk azzal is, hogy ne kimerült, ne agy onhajszolt egészségügyi dolgozókkal találkozzon a beteg, ez azonban nemcsak a munkaórákon múlik, hanem a létszámon is és a pénzen is. Ehhez a jogszabálytervezethez, törvénytervezethez létszámot, humán erőforrást és pénzt is kell rendelni. Eszembe jutott, m iközben jeles MSZPs képviselőtársam beszélt, hogy az átszervezés kapcsán, annak mintegy primer hatásaként éppen most bocsátanak el több mint ezer orvost, akiknek képzése óriási pénzbe, óriási társadalmi erőfeszítésbe került, a hatalmas szaktudásuk a beteg ellátásban nem nélkülözhető. Ugyancsak meg kell emlékeznem a több mint hatezer egészségügyi dolgozóról, akik a napokban veszítik el az állásukat, állást keresnek. Nem nélkülözhetjük az ő hozzájárulásukat sem ahhoz, hogy a betegek valóban jó eséllyel gyógyu lhassanak ebben a meglehetősen szétzilált, szétvert, meggondolatlanul mintegy reformszerű ámokfutásnak kitett egészségügyi ellátórendszerben. A változás, amit az ügyeleti rendszerrel foglalkozó kodifikáció elindít, radikális változás, megint kapkodva, megi nt sürgősséggel. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy eddig ebben a kormányzati ciklusban minden egészségügyi törvényjavaslat sürgősséggel került a parlament elé, azok is, amelyek korszakos változást jelentenek az egészségügyben a strukturális vagy éppen a fi nanszírozási területen. Megint kapkodva, sürgősséggel, az utolsó pillanatban szabályozzuk az ügyeleteket. Az Alkotmánybíróság döntése után, július elsejével a jelenlegi formában már nem működhet az ügyeleti rendszer. Most május közepe van, most kerül elénk ez a törvényjavaslat. A vezérszónoki rövid beszédemben elsősorban néhány szakmai kérdésre szeretnék kitérni, ez talán egy kicsit szárazabb lesz, mint az előttem elhangzott, meglehetősen szenzitív beszéd. Magam is orvos vagyok, én is ügyeltem 27 évet, tudo m, hogy mit jelent az ügyeleti terhelés, ebben egyetértünk. Azt is tudom, hogy ezt szabályozni csak méltó módon, a feltételeket hozzárendelve lehet. Éppen ezért inkább a szakmai vonatkozásokkal, legalábbis azok néhány elemével foglalkoznék.
