Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 9 (69. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. ... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, a napirendi pont előadója:
2424 Ezek a jogalkotási tulajdonságok nem feltétlenül üdvözlendők és poz itívak, de tényként ontológiailag mindenképpen számolni kell velük, és azok az ábrázoló szavak, amelyeket mondok, a későbbi jogalkotást valamilyen módon esetleg érinteni és befolyásolni fogják. Az első ilyen sajátossága a jogalkotásnak megítélésem szerint, hogy az a régi szabály, hogy a jogalkotás a tipikus életviszonyok rendezésére szolgál, mintha felbillenni látszana, és meghatározóvá vált a jogalkotás menetében az atipikus élethelyzetek szabályozása. Ez azzal áll összefüggésben, hogy ha egy társadalmi pr obléma jelentkezik, akkor ellenállhatatlan igény támad ezeknek az életviszonyoknak a jogszabályi rendezésére. Könnyű belátni, hogy ez tulajdonképpen egy ördögi kört eredményez, hiszen megválaszolatlan kérdés mindig marad. A jogalkalmazást nagymértékben hát ráltatja az, hogy az atipikus életviszonyokat rendező jogszabályok egyre nagyobb számban születnek, belső konfliktusaik elkerülhetetlenek. A második jellemzője a jogalkotásnak, úgy gondolom, az, hogy a különféle élethelyzeteket rendező jogszabályok között az összehasonlíthatóság, az összevethetőség módszereit nem sikerült kialakítani. A különböző életterületeket rendező jogszabályoknál nem látszik az a prioritási rangsor, amely az egyes jogalkotási termékeknek, illetve ezeknek az életviszonyoknak az elsőbbs égét meghatározná. Itt olyan dolgokra és olyan emberi jogokra gondolok, amelyek a második generációs emberi jogok világába tartoznak, ahol egyegy jog mértéke és tartalma pontosan nem határozható meg. A lehető legmagasabb szintű egészség olyan jogot biztos ít, amelynek a tartalmát csak akkor tudjuk pontosan definiálni, ha világos, hogy a különféle szabályok prioritási rangsorában az egészséghez való jog hol helyezkedik el. Ezek az összemérések a jogalkotásból hiányoznak, holott ennek a technikai jogalkotási eszközei már rendelkezésre állnak, és ha nagyon homályosan is, de a jogalkotásról szóló törvény a jogalkotó kötelességévé teszi az ilyenfajta gazdasági és társadalmi költségek és hasznok elemzését. A harmadik dolog, amit szeretnék megemlíteni, az a fajta b éklyó, amely a jogalkotást sok esetben gúzsba köti. Ez abból a sajátosságból adódik, amely látszólag csúnyán hangzik, pedig valójában egy tényt fejez ki, hogy az alkuban létrejött jogszabályok módosítása meglehetősen nehéz. Az életviszonyok változásával ne m biztos, hogy ezek a jogszabályok be tudják tölteni a szabályozó funkciójukat, de éppen azért, mert egy sajátos kompromisszum, egy sajátos engedmény termékeként jönnek létre, indokolatlanul stabilnak bizonyulnak. Hogy a három témakört, amit megemlítettem, egyegy jogterülettel is illusztráljam: az első körbe, az atipikus szabályozási körbe tartoznak azok a szabályozási esetek, mint például a gázártámogatás, ahol a kivételek és a főszabálytól való eltérések száma valószínűleg nagyobb, mint a főszabály alá t artozó eseteké. De az adó- és pénzügyi tárgyú jogszabályokat is említhetném. A második, ahol a mértékek, a prioritások nem világosak, ott első helyen az egészségi ellátás, az egészségügyi szolgáltatás keretébe tartozó helyzeteket említeném, de idetartozik a környezetvédelem is. A harmadik az alkuban létrejött jog korlátozott szabályozó ereje. Ebben a körben pedig én elsősorban a gyülekezési jog hatályos szabályaira gondolok, amiről, azt hiszem, ma még bőségesen lesz szó. A mondandóm következő részé ben szeretném röviden felvázolni azokat a fő tendenciákat, amelyek 2006ban a tevékenységünket jellemezték, a panaszok, illetőleg a hozzánk érkezett beadványok főbb csoportjait tárgykör szerint szeretném áttekinteni. Az elmúlt évben az Országgyűlési Biztos ok Hivatala 4038 üggyel foglalkozott, amelyekben 5267 panasz került megfogalmazásra. Folytatódott tehát az a tendencia, hogy egyegy állampolgári beadvány több észrevételt, több kifogást is megfogalmaz. Nagyon nehéz a panaszok alakulásában okokat megjelöln i, hogy azok valóban okok legyenek és ne valamilyen mondvacsinált indok, de már évek óta ciklusonként megfigyelhető, hogy a választások évében általában a hozzánk beérkezett panaszok száma némileg csökken, és ez 2006ban is jellemző volt. Egyébiránt is az egyes ügyfajtákban a panaszok enyhe mérséklődése, a panaszok mennyiségének enyhe csökkenése figyelhető meg. Egykét példát szeretnék erre mondani. 2006ban csökkent például a bíróságok eljárását érintő panaszok száma, ami nemcsak azért érdekes, mert az
