Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER (MDF):
2324 Mérgező a morális felsőbbrendűség hamis tudata, amely bárkit arra jogosít fel, hogy pálcát törjön más emberek felett. M i, liberálisok alapértéknek tartjuk a szabadságot, megküzdöttünk érte, és meg is fogjuk védeni, és mindenkivel vitába szállunk, aki elvitatja ezt a Magyar Köztársaság állampolgáraitól. Emlékezetes pontja volt tavaly a választási kampánynak az úgynevezett s zinglivita. Számunkra ez sem arról szólt, hogy mi a helyes életforma. Nem vennénk a bátorságot magunknak ahhoz, hogy megmondjuk az embereknek, hogy hogyan éljenek. Számunkra ez a vita akkor arról szólt, és ez a mostani is arról szól, hogy megmondhatjae bá rki az embereknek, hogy mit gondoljanak arról, hogyan érdemes berendezni a saját életüket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Amikor ez a vita előkerül, mi, liberálisok természetesen mindig szembe fogunk szállni azzal az ókonzervatív állásponttal, amely valamely morális felsőbbrendűségnek a hamis tudatában… (Az elnök ismét megkocogtatja a csengőt.) ELNÖK (Harrach Péter) : Lejárt az ideje, képviselő úr! GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : … meg akarja mondani az embereknek, hogy hogyan éljék a saját életüket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) (Miközben helyet foglal, hangosítás nélkül:) Az előző felszólaló 30 másodperccel lépte túl az idejét, elnök úr. ELNÖK ( Harrach Péter) : Remélem, lesz alkalma valakinek megvédeni a megtámadott személyt. Kérdezem, a kormány nevében kíváne valaki szólni. (Nem jelentkezik senki.) Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Karsai Péter frakcióvezetőhelyettes úr, MDF: „ A fagykár okozta helyzet megoldására tett MDFes javaslat” címmel. KARSAI PÉTER (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A május 2ai fagykár, amely többek között az északmagyarországi gyümölcsösöket is javarészt tönkretette, minden fele lősen gondolkodó szakvezetőt a helyzet alapos átgondolására kell hogy késztessen. A 2003as aszályhelyzet, majd a hektikusan alakuló árviszonyok padlóra vitték a termelőket, s komoly tapasztalat, hogy a padlón tartotta őket az alkalmazott segítség is, a ve szteségek hitelből történő megfinanszírozása, amelynek visszafizetését a segélyezettek nagyobb része még ma is nyögi. Lelassultak, sőt az ország nagy részén teljesen leálltak a telepítések, ültetvénykorszerűsítések, sok helyen már nincs pénz a leamortizál ódott géppark pótlására, fejlesztésről alig eshet szó. A mostani fagykár, ha nem a súlyának megfelelően kezeli a kormányzat, elpusztíthatja a jövőt is. Az az ismereteink szerint meglévő mintegy 60 csoportosulás, amely szövetkezéseket, tészeket szándékozik alapítani, a magasra emelt bevételi korlátozás miatt erre képtelen lesz, hiszen bevétele sem lesz, s így a jövőben talán a lehetséges uniós támogatásoktól is örökre elesik. És segítség szükséges azonnal is, de nem hitel a veszteségre, mert az, mint láttuk, az ágazat kiéheztetését, a jövő felélését jelenti. Már hallom, halljuk az ellenvélekedéseket is: bezzeg, ha a kárenyhítésben részt vettetek volna; meg az uniós gyakorlat nem engedi. Nézzük sorban! A kárenyhítési szerződéseket a 88/2006. számú FVMrendelet szerint januárban kötötték meg, a befizetéseket szeptember 30ig kell teljesíteni. A kifizetés ki tudja, mennyi, ki tudja, mikor, de az biztos, hogy csak jövőre, amennyi az alapból futja. Ezzel kapcsolatban két kérdés merül fel. Először: mi gátolja meg a kormányzatot, hogy a kárt szenvedettek részére a kaput kinyissa, ha úgyis szeptemberig kell befizetni a kárenyhítési juttatás részbeni pénzügyi forrását jelentő díjat? Másodszor: és ha befizetik, az elegendő alap lesz az érdemi kárenyhítéshez? Az első kérd ésre a
