Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2323 EL NÖK (Harrach Péter) : „Szabadságmérgezés” a címe a következő napirend előtti felszólalásnak. Gusztos Péter frakcióvezetőhelyettes úrnak adom meg a szót, SZDSZ. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A s zabadságmérgezésben szenvedő Magyarországról beszélt a minap a veszprémi érsek egy rendezvényen, az amerikai nagykövet, konzervatív politikusok és a templomot megtöltő hallgatóság előtt. Magyarország szerinte szabadságmérgezésben szenved, mert a vadliberál is embereszmény túlhangsúlyozza az egyén önmegvalósításhoz való jogát, és ezzel többek között csapást intéz az anyaság ellen. „A vadliberális gondolkodók nem veszik észre, hogy a szabadság merőben külső túladagolása milyen óriási veszéllyel jár.” A katolik us pap a híradások szerint a túladagolt szabadságot az életmentő gyógyszer halált okozó túladagolásához hasonlította, majd hozzátette: „Meg vagyok győződve, hogy Magyarország ma szabadságmérgezésben szenved, és éppen ezért életveszélyben van.” Magam liberá lis politikusként semmiképpen nem vitatnám el egyetlenegy egyházi vezetőnek, egyetlenegy egyházi szervezetnek sem azt a jogát, hogy politizáljon, hogy politikai véleményt mondjon. Ez az egyházi vezetők szabad döntése, többek között a szabadságnak köszönhet ően eldönthetik Magyarországon, hogy mikor, milyen politikai kérdésben, hogyan, milyen stílusban és milyen tartalommal nyilvánulnak meg. Az ő szabad döntésük, hogy hogyan, milyen minőségben és milyen tartalommal szállnak be a mindennapi politikai küzdelmek be, beszállnake egyáltalán, és ha igen, akkor azt hogyan teszik. Megtiltani ezt nekik nem szabad, nem lehet, és nem is lenne helyénvaló. Természetesen aztán a végeredmény mindig magát a megszólalót minősíti. A megszólalót minősíti termé szetesen az az egészen abszurd állítás is, miszerint tavaly október 23án a rendőrök azért bántalmaztak volna bárkit, mert annak nemzeti jelképek voltak a kezében. De magam nem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem a hivatkozott szabadságmérgezéssel. Liberáli s politikusként elgondolkodtatott ez a fogalom. Azt gondolom, érdemes erről néhány szót szólni a Magyar Köztársaság Országgyűlésében. Mi, liberálisok nem gondoljuk azt, hogy a vadliberális gondolkodók komoly veszélyt jelentenének hazánkra. Nem látjuk azt, hogy a főváros belvárosában pulóveres liberális filozófusok vad hordája lenne az, amely felforgatja ezt az országot, és veszélyt jelent a Magyar Köztársaságra. A szabadság a mi álláspontunk szerint még soha senkit nem mérgezett meg. A szabadság lehetőséget ad. Ha megpróbáljuk végigtekinteni, hogy milyen lehetőséget adott az elmúlt szűk két évtizedben a szabadság: a joguralmat hozta, például hozta a jogellenesen elvett egyházi javak jogos visszaszolgáltatását, a szólásszabadságot hozta, az egyházak intézmény alapítási szabadságát hozta, a felekezeti, világnézeti, vallásszabadságot hozta. Az életformák megválasztásának szabadságát hozta. Amikor a történelemkönyveket olvasom, akkor persze értem, hogy a középkorban a világi hatalmát féltő egyház miért félt, miért rettegett az egyén szabadságától, miért félt attól, hogy az egyén felemelje a fejét, kinyissa a szemét, szabadon gondolkodjon és szabadon beszéljen. De hogy 2007 Magyarországán hogyan kerül elő ez a gondolat egy magas rangú egyházi vezetőtől, azt nem érte m. Szerencse, hogy tudjuk valamennyien, nem ez az általános állapot, nem ez az általános vélemény a meghatározó egyházi vezetők körében ma hazánkban. Tudjuk, hogy az általános a szabadságnak, ha tetszik, a szabad akaratnak a tiszteletben tartása. Befejezés képpen hadd szóljak arról, hogy szerintünk, liberálisok szerint mi az, ami valójában mérgező. Mérgező a félelem a szabadságtól, a saját szabadságunktól való félelem és a mások szabadságától való félelem. Mérgező az az irigység, amely megpróbálja elvitatni más emberek szabadságát. Mérgező az a kishitűség, amely azt feltételezi, hogy az egyén nem lesz képes élni a saját szabadságával. (9.30)
