Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
2322 biztosítást, továbbá vannak olyan káresemények, például az aszály, amelyekre a biztosítóintézetekkel egyáltalán nem lehet biztosítási szerződést kötni.” Egyébként megjegyezném, tavaszi fagykárra lehetne, de nem nagyon élt ezzel senki, pon tosan a viszonylagosan magas díjak miatt, vállalva nyilván az ezzel kapcsolatos kockázatokat is. „Ezen káresemények következményeinek rendezését a termelők mindig az államtól várták, amely korlátozott lehetőségeit kihasználva igyekezett az elvárásoknak meg felelni, az állam pedig a költségvetésben rendelkezésre álló, eredetileg más célra szánt források átcsoportosításával és kedvezményes hitellel, amely kamattámogatással és állami kezességgel volt alátámasztva, próbált a károsulta kon segíteni. Így volt ez például legutóbb a 2003. évi rendkívül súlyos aszály esetén. Akkor 10 milliárd forint végleges támogatást és mintegy 46,4 milliárd forint kedvezményes hitelt biztosítottunk a termelőknek. Az uniós csatlakozás következtében a helyz et e tekintetben is megváltozott, jelenleg sem az Unió által notifikált támogatási konstrukció, sem az ilyen célhoz rendelt pénzügyi forrás nem áll rendelkezésre, ezért a legutóbbi, 2005 tavaszán tartott Nemzeti Agrárkerekasztaltárgyalások során felmerült a nemzeti agrárkárenyhítési rendszer kidolgozásának igénye. Ezt követően került sor az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény módosítására, amely kapcsán a kormány feladatává teszi a nemzeti agrárkárenyhítési rendszer kidolgozását. Jelen törvényjava slat e feladatának kíván eleget tenni, amely egyébként része a Száz lépés kormányzati cselekvési program intézkedéseinek is.” „A rendszerbe a termelők, az általuk használt összes földterület alapján előre meghatározott, viszonylag csekély összegű hozzájáru lás befizetését vállalva, önként csatlakozhatnak. Az állam arra vállal kötelezettséget, hogy a kárenyhítési kasszába évenként a termelőkkel azonos összeget fizet be, a kárenyhítés a törvényben szabályozott elvek szerint ebből a forrásból fizethető, de csak a rendszerbe belépett termelők részére, és csak az esetben, ha az említett károk miatt a hozamérték az előző három év átlagához képest a gazdaság egészében legalább 30 százalékkal csökken. A törvény fontos üzenetet is közvetít a termelők számára azzal, ho gy csak akkor kaphatnak segítséget az államtól a mezőgazdasági termelést sújtó elemi csapások hatásainak enyhítésére, ha a forrásokhoz maguk is hozzájárulnak.” Tisztelt Ház! Ez az expozé novemberben hangzott el. Megcsináltuk a kárenyhítési rendszert, ehhez sajnos a termelők 6 százaléka csatlakozott, tehát nem igazán érezzük azt a fajta szolidaritást, amit a termelők időnként egymással szemben is kellene hogy vállaljanak. Ugyanis, ha teljes körű lett volna a csatlakozás, akkor most az állami hozzájárulással együtt 10 milliárd forint állna rendelkezésünkre ilyen lokális problémák kezelésére, mert igazából nem az egész országot sújtó történetről van szó. Lehet, hogy nem lenne elég. De mozgásterünk egy esetben van, se gíteni nagy valós zínűséggel - az európai uniós szabályokat figyelembe véve - azon a termelői körön tudunk, amely részese ennek a rendszernek. Azon dolgozunk, hogy hogyan tudjuk ezt a rendszert úgy kinyitni, hogy minél több termelő tudjon ehhez csatlakozni, de figyelembe ke ll azt is vennünk, hogy nem azonos típusú kár érte akár a gyümölcstermelőket sem. Ilyenkor az is megfontolandó, hogy a 304050 éves gyümölcsösök hosszú távú sorsával mi legyen. Tehát valahol ezt a kérdést ezzel a fajta szerkezetváltási programmal is össze kell kötni. Egyébként nagy valószínűséggel az Európai Unió semmilyen pluszsegítséghez nem fog hozzájárulni. Csak megjegyezném, az biztos, maga az uniós rendszer ehhez segítséget nem fog adni. Ugyan ígéret van arra, hogy lesz egy európai szintű kárenyhítés i rendszer, de annak még nem nagyon látjuk a nyomait. Tehát ez tisztán magyar ügy marad. Még egyszer azt szeretném jelezni a termelők felé, hogy nem lehet mindig mindent az államtól várni. Azt gondolom, hogy önmaguktól is kell annyi szolidaritás, hogy segí tsünk egymásnak, mert most sem az egész országot érte kár, hanem egy bizonyos részét. Ha a teljes termelői kör be tud lépni ebbe a rendszerbe, akkor nyilván az állam is megvizsgálja, hogy hogyan tud esetleg még valamilyen tőkepótlást ehhez a rendszerhez al kalmazni, de ehhez törvénymódosításra van szükség. Miután képviselőtársam is ebben a témában fog napirend előttit mondani, majd a következő válaszban még szeretném folytatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)
