Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
24 radikalizáló dnának a folyamatok, és ha ez esetleg elaludni látszana, akkor jön egy akció, például egy kordonbontás, hogy ezt a hangulatot újra vissza lehessen hozni. (14.30) Aztán utána lehet ezt az egészet átfordítani, és már rendőrállamról kiáltani, aztán persze enn ek következményeként kezdődik az, hogy sajtótájékoztatókon tárgyalnak meg nemzetbiztonsági szempontból vagy fontos, vagy nem fontos titkos információkat, és így tovább, és így tovább. Ez azt jelenti, hogy nagyon rossz irányba mennek a folyamatok, miközben azt érzékeljük, mintha semmi sem változott volna. Ilyen körülmények között biztos vagyok benne, hogy ahogy az ellenzék felelőtlensége szemmel láthatóan erősödik, úgy nő a kormánypártok felelőssége. A kormánypártok felelőssége két irányban: egyrészt a kormá nyzás cselekvési felelőssége, másrészt pedig a demokratikus intézményrend védelmének a felelőssége, és ezt az utóbbit egyébként széles értelemben véve gondolom. Ami a kormányzás felelősségét illeti, erre majd még egyébként a konkrét ügyeknél ki fogok térni , de ez mindenesetre arról szól, hogy van egy helyzet az országban, amit kezelni kell, az ügyek kezelésének felelőssége azoknak adatott meg, akik kormányoznak, és ezt a felelősséget fel kell vállalniuk, és határozott cselekvéssel kell a programjukat végigv inni. Ami a demokrácia ügyét illeti, azt gondolom, és megjegyzem: ennek a koalíciónak volt már ilyen felelőssége '9498 között, amikor olyan többsége volt, hogy akár kétharmados törvényeket is egyedül el tudott volna fogadni, és akkor tett annak érdekében, hogy az ellenzék jogosítványait megvédje. Most is van egyfajta felelősségünk abban, hogy a demokrácia intézményrendszerét, a demokrácia működési rendjét, a demokrácia írott és íratlan szabályait védelmezzük azokkal szemben, akik azt újra és újra, ilyen, o lyan, amolyan módon le akarják bontani, és persze, miközben ezt tesszük, aközben azt is tudnunk kell, hogy nekünk magunknak is ismernünk kell mindazokat a korlátokat, amelyeket a demokrácia írott és íratlan módon, a hagyományain keresztül, akár a többségek kel szemben is állítani szokott. Ami a felelősséget illeti, az különösen azért fontos, tisztelt képviselőtársaim, mert miközben itt, a parlamentben fél Ház előtt persze vitatkozunk, aközben vegyük észre, hogy a szélsőséges erők valóban egyre szervezettebbe n, egyre inkább mutatják magukat városszerte és sokszor országszerte, és egyszerűen időnként elindul annak az időszaknak a restaurációja egyes emberek fejében, amely időszak valóban a magyar történelem legsötétebb lapjaira tartozik, és az nem térhet vissza . És én nem hallom az összes, magát demokratának valló politikai erő részéről a nagyon kemény és határozott elutasítását mindezeknek a jelenségeknek. Azt látom és érzékelem, hogy vannak, akik ebből megpróbálnak a maguk számára politikai tőkét kovácsolni, c sak az úgy nem fog működni, hogy az egyik oldalon nekirontok a szélsőségeknek azért, hogy a másik oldalon a szélsőségek számára, ugyanolyan szélsőségek számára pedig lebontogathassam a kordonokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy van egy másik f elelősségük is a kormánypártoknak, mert való igaz - erről szólt a miniszterelnöki felszólalás , nagyon sok problémával kell az országnak szembenéznie, és megengedem, hogy ezeknek egy jelentős része az elmúlt négyéves kormányzati ciklus intézkedéseiből fak ad, amikor is túlbecsülve a lehetőségeinket és félreértelmezve a világgazdasági folyamatokat, olyan döntések születtek, széles támogatással egyébként, a parlament 95 százalékának a szavazatával, amelyek végrehajtása kimerítette az ország lehetőségeit, kime rítette a költségvetés lehetőségeit, ezért aztán ezen a helyzeten változtatni kell. Elhangzott, hogy nemcsak az egyensúlyt kell helyreállítani, hanem egyúttal az egyensúlyt fenntarthatóvá, később pedig a fejlődést is fenntarthatóvá kell tenni, és ezért szü kség van reformokra, szükség van különböző területeken a működési rendszerek átalakítására. De nemcsak ezért, tisztelt képviselőtársaim. Vegyük észre, hogy az egészségügyet azért kell átalakítani, mert az nem jó azoknak, akik igénybe veszik, mert nem kapjá k meg azt a szolgáltatást, ami járna nekik a pénzükért. A magyar oktatási rendszert nem azért kell átalakítani, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk, hanem azért, hogy a gyerekeink versenyképes tudással jöjjenek ki az iskolákból. Az önkormányzati rendszert ne m azért kell
