Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
25 átalakítani, mert az egyensúllyal problémák vannak, hanem azért, hogy a településen élő emberek magasabb színvonalú szolgáltatásokat kaphassanak, hogy jobb feltételek és körülmények között éljenek. Az adórendszert nem azért kell átalakítani, h ogy bizonyos politikai célokra fel lehessen használni, hanem azért, hogy elhárítsuk a vállalkozások fejlődése elől az akadályokat, hogy a vállalkozásokat fejlődőképesebbekké tegyük. A fejlesztéspolitikát nem azért kell következetesen végrehajtani, hogy abb ól valakik politikai tőkét kovácsoljanak a maguk javára, hanem azért, hogy fejlődjön az ország, hogy legyen képes megragadni mindazokat a lehetőségeket, amelyek megragadása ráadásul fontos felelősségünk az utánunk következő generációkkal szemben. A mi felf ogásunkban erről szólnak az ötpárti tárgyalások. A nagyon éles szembenállás és a pozíciók fel nem adása, tartása mellett muszáj, hogy legyenek olyan ügyek ebben az országban, amelyekben a politika két oldala képes egyetérteni, egész egyszerűen azért, mert félti az ország jövőjét, és tenni akar az utánunk következő generációk érvényesülése és boldogulása érdekében. Az egyik az, hogy minden változatlan, a másik pedig, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) talá n ebben az évben mégis lehet e tekintetben változásokat elérni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szoci alista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy nem nagyon ismert angol képviselő egyszer úgy kezdte hozzászólását nagy zavarában: „Akarok valamit mondani a beszéde m előtt.” (Derültség.) Azért idézem fel ezt a nem szerencsés fordulatot, mert most amúgy nagyra becsült Navracsics Tibor frakcióvezető kollégám mondott valamit a beszéde előtt, amit, azt hiszem, nem lehet szó nélkül hagyni, sem a közélet, sem az ő szempont jából. Azt a hasonlatot alkalmazta, hogy itt, a miniszterelnöki expozéban mintha egy idegen utazó tekintett volna körül Magyarországon. Nem jó ez, rossz a hasonlat sugallata. Feleleveníti az idegenszívűség, a politikában vannak magyarok és nem magyarok cím ű gyilkos vádat. Nagyon remélem, hogy frakcióvezető úr, akit nem innen ismerünk, nem sorakozik fel Kövér László, Torgyán József vagy Csurka István idegenszívű vádat hangoztató kórusába; se hozzá nem illik, se a magyar parlamenthez. Annak viszont örültem, h ogy a miniszterelnöki expozéban történt egy kísérlet, remélem, nem hiábavaló kísérlet arra, hogy ne szokásos politikai rituális táncainkat lejtsük el az ilyen alkalmakkor, ne a napi politikai konfliktusokba merüljünk bele. Azt hiszem és remélem, hogy ez a kísérlet nem volt hiábavaló. Nem volt hiábavaló már csak azért sem, mert például Dávid Ibolya elnök asszony az MDF részéről mintha értette volna ezt a szót, és nagyjából leszögezte, hogy mi az, amiben az MDF hajlandó együttműködni reformok tekintetében, és mi az, amiben továbbra is kritikus lesz a reformok általa kifogásolt mikéntjét tekintve. Azt remélem, akkor sem hiábavaló ez a kísérlet, hogyha a másik két ellenzéki frakció még, ha szabad így mondani, a régi librettó szerint játszott. Ez a régi librettó narancsdobálásostul kivonulásig, azt hiszem, hogy inkább mosolyogtató, mintsem hogy az ember sírjon rajta. Mosolyogtató, de ettől még nem kellemes. Természetesen ettől nem áll meg az ország, és ettől nem áll meg a kormányzás. Nem kellemes a narancsdobálás, sem a város lakóinak, sem pláne a megcélzott személynek, de hát mit csináljunk; ha a Fidesz úgy gondolja, hogy választói egy csoportja ilyen végtelenül rövid emlékezetű, hogy muszáj a mindennapi narancsdobálással emlékeztetni arra, hogy mit keressen, márm int a narancsot majd a 2010es szavazólapon, mert különben még az Árpádsávot keresné abban a bizonyos karikában, hát akkor, istenem, emlékeztessék rá! (14.40)
