Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 7 (67. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
2288 Unióhoz képest, tehát nagyobbat vállalt, de mégsem vállalt olyan aránytalanul nagyot, ami ne biztosított volna olyan szabad kereteket, amelyeket értékesíteni lehet a kereskedelemben. Ennek az értékesítésnek a forrásaiból meg lehet valósítani azokat a beruházásokat, fejlesztéseket, vagy legalábbis részben lehet támogatni, amelyek elősegítik a további csökkentést. Szerintem ez az ország érdeke. Ezt n em jó szembeállítani azzal, hogy az ország érdeke viszont az lett volna, hogy minél gyorsabban csökkenjen a kibocsátott gáz. Szeretném azt mondani, hogy bölcsen nem ez az ország érdeke, mert mérlegelni kell azt is, hogy egy ilyen átállásnak milyen költsége i vannak, az milyen költségeket jelent az energiában, a lakossági fogyasztásban, milyen költséget jelent egy gazdaság átállításában, és milyen versenyképességi hátrányt jelent, ha valaki azonnal meglépi. (20.30) Bizony ezért mérlegelnek egyes országok, és mi is jól mérlegeltünk, hogy egy arányos mértékű feladatot lehet csak fölvállalni, miközben a globális célkitűzéssel természetesen egyetértünk. Ez az a nagy vita, amelyben az Egyesült Államok a saját pozíciójával a távolkeleti országok pozícióját vagy vis elkedését próbálja ellensúlyozni, mert azt mondja, hogy óriási versenyhátrányt jelent, ha egy nagy gazdaság nagyon gyorsan reagál egy ilyen típusú kihívásra másokhoz képest. Hát ez valahol ott a játékelmélet és a szociális együttgondolkodás - jó értelemben vett együttgondolkodás - társas játéka, amit egy osztályban is megszokhattunk annak idején vagy bármilyen közösségben, hogy vajon tudunke együtt gondolkodni, vagy egyesek abból kovácsolnak előnyt, hogy bár mindenki együtt gondolkodik, de ő ebből kilép, é s így partikuláris előnyre tesz szert. Bizony ez egy ilyen játszma, ami valamennyi ország részéről egyfajta közös - még megéri, ennyit még be tudunk vállalni - gondoskodást jelent. Énszerintem ilyen szempontból a magyar delegáció akkor is jó álláspontot ké pviselt, és most is jó álláspontot képvisel az Európai Unióban. Hiszen az is egy helyes álláspont, tisztelt képviselőtársaim, amikor azt mondja a magyar kormányzat, hogy természetesen elfogadjuk azt a politikai célkitűzést, hiszen közös, jól felfogott érde künk, hogy például a megújulók aránya fölmenjen 20 százalékra, de akkor kérjük az Európai Uniót, vegye figyelembe, hogy egyes országok számára ez óriási többletterhet jelent. Például Ausztria, most nem akarok pontos adatot mondani, de körülbelül 70 százalé kos megújulóaránnyal rendelkezik ma, éppen azért, mert vízi erőműben és másban ilyen lehetőségei vannak. Egy Ausztria számára a közös európai 20 százalék nem okoz semmilyen gazdasági kihívást, ugyanakkor Magyarország számára a maga alig 6 százalékos arányá val ez egy nagyon komoly kihívás. A második: itt többször elhangzott a német miniszter, a minisztérium és a német álláspont például a vasút preferálásával kapcsolatosan. Én azt is szeretném, ha azt is mindig mérlegelnénk, hogy megfelelő adatok birtokában m ondjunk álláspontot. Én megértem a német partnert, hiszen Németországban mind az árufuvarozás, mind a személyszállítás területén lényegesen kisebb a vasúti szállítás aránya, mint a magyar; körülbelül a fele a személyszállítás területén, és az árufuvarozásb an is, ha jól emlékszem, alig éri el a magyarnak a 60 százalékát. Tehát Magyarország ilyen szempontból lényegesen környezetbarátabb, mint az a nyugati vagy európai ország, amelyet többször fölemlegetünk. Nem véletlen, hogy a német partner számára nagyon ko moly kihívás, hogy a további perszonalizmust, tehát individuális közlekedési módok előtérbe kerülését és a közúti közlekedés további térhódítását hogyan lehet megállítani. Magyarország lényegesen kedvezőbben áll, ezt szeretném aláhúzni. Miközben én abszolú t elkötelezett híve vagyok - azt hiszem, képviselő úr is tudja rólam , államtitkárként is az voltam, a vasúti közlekedésnek, de azt állítani, hogy a vasúti közlekedés egyötöde, mármint a szennyezőanyagkibocsátásban vagy energiaigényben egyötöde a közúti közlekedési személykilométernek, ez akkor igaz, ha tele van a vasúti szerelvény. De amikor az üres vasúti szerelvény hatnyolc kocsival és mozdonnyal jár úgy, hogy húsz ember van rajta, akkor a húsz emberre eső fajlagos energiafelhasználás és szennyezőanya gkibocsátás a sokszorosa, mondjuk,
