Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 7 (67. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
2289 tizenöthúszszorosa annak, mint amikor ugyanez a társaság gépjárművel megy vagy busszal. Tehát azt is mérlegelni kell mindig, hogy vajon az a vasúti közlekedés milyen intenzitású, milyen kihasználtságú. Az más kérdés, ho gy aztán helyi politikával, regionális politikával, üzletpolitikával, jegytarifa politikával, szervezéssel, kampánnyal hogyan lehet megtölteni a vasúti szerelvényeket, de még egyszer mondom, az nem vita tárgya, hogy ha üresen megy a vasúti szerelvény, az hihetetlen nagy energiapazarlás ahhoz képest, hogyha azt a néhány utast más módon szállítjuk el. Ugyanez vonatkozik egyébként az intézményi regionalizációra. Megint csak szeretném azt mondani, hogy nagyon komoly kérdés az energiahatékonyság ügye, mert azt lehet mondani, hogy nagy költség, ha a gyermeket a szülővel együtt egy körzetes iskolába visszük el vagy iskolabusz szállítja el. De visszakérdezek: amikor tizenöt főre egy egész épületet fűtünk, melegen tartunk, és annak van rezsiköltsége - az a rezsikölt ség leginkább az energiaköltségből fakad, abból, hogy fönn kell tartanunk, és annak óriási környezetterhelése és energiaterhelése van , akkor lehet, hogy kisebb annak a költsége, ha kis körzetes busszal elszállítjuk a diákot a másik településre. Akkor még nem beszéltem az oktatáspolitikai oldaláról, most csak és kizárólag energiahatékonyságról, közös érdekű környezetterheléscsökkentés kérdéseiről beszélek. Tehát azért mondom csak ezt, mert nagyon egyetértek Kékkői képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy nem biztos, hogy baj volt, hogy Ausztriában hét évet vitatkozott a parlament egy ilyen kérdésen. Nekünk nincsen hét évünk. Talán kettő sincs, mint a német parlamentnek, de hogy érdemes lesz megvitatni részleteiben is a fenntartható fejlődés stratégiáját, m ert az valóban egy nemzetstratégia, amely évtizedekre hat ki, ebben egészen biztos vagyok. Persze jó lenne, ha minden fordítva lenne gondolvagombolva, ha egyszer lenne egy nagy vitánk és időnk arra, hogy megalkossuk a fenntartható fejlesztés stratégiáját olyan alapanyagokra építve, mint amilyen a VAHAVAjelentés vagy a klímastratégia és így tovább, és aztán ebből vezetnénk le, mondjuk, egy kiotói értekezlet magatartását vagy éppen az emisszióvitát Európában, vagy a megújulóenergiaálláspontunkat. Hát ez jó lenne, csak az élet nem így hozta, nem is így hozza más országok számára sem, de amit most mi tehetünk és a dolgunk is tenni, hogy ezeket a stratégiákat pótoljuk, nyilvános vitára bocsássuk, és ide is hozzuk. A másik kérdés, amit még külön szeretnék érint eni feltétlenül, az energiagazdaságosság. Meggyőződésem, hogy valóban az egyik legfontosabb kérdés az energiatakarékosság, az energiagazdaságosság, egy más pályára állítása a mindennapi életünknek, tehát a napi életformánknak is és a gazdaságnak is. Megint csak szeretném azt mondani, hogy sokszor elmondjuk, hogy a hazai GDP 1 forintjának megtermelése, ha jól emlékszem, dollárban egész pontosan, 1998ban még igaz volt, 1 dollárnyi GDP megtermelése 1,01 árutonnakilométer fuvarozási igénnyel járt. Tehát minde n egyes 1 dollár megtermelése, azaz 200 forint vagy 180 forint megtermelése 1 tonnányi anyag egy kilométeres elcipelését jelentette, ekkora szállítási igénye volt Magyarországnak, miközben, mondjuk, a skandináv országokban ez 0,3 árutonnakilométer volt. P edig Skandinávia nem olyan sűrűn lakott, mondjuk, Svédország, mint Magyarország, ritkábbak a települések, nagyobbak - vagy legalábbis az ember azt gondolná első megítélésre - a szállítási igények, és mégsem így volt. Okos szervezéssel, okos, integrált gazd asággal, ipari parkokkal, célszerűen szervezett gazdasággal, elektronikus ügyintézéssel, korszerű technológiák használatával megspórolható a szállítás mint az egyik legnagyobb energiafogyasztó, és természetesen megspórolhatók azok az áru- és személymozgáso k, amelyek szintén megnehezítik a szállítást, ami az energiahatékonyság szempontjából kulcskérdés. Ez annál is inkább igaz, mert megint csak egy realitással szembe kell néznünk: az egy főre jutó lakossági energiafogyasztás a nálunk fejlettebb országokban m agasabb, mint nálunk. Az Egyesült Államokban körülbelül ötszöröse az egy állampolgárra jutó háztartásienergiafogyasztás a magyar energiafogyasztásnak. Tehát ez vele jár azzal az életminőségjavítással, ami a légkondicionálást, az elektronikus eszközök has ználatát, a komplex fűtőrendszereket, egyebeket jelenti. Tehát biztos, hogy az életszínvonal javulásával, hacsak nem váltunk paradigmát, ha nem váltunk gondolkodásmódot, az
