Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
23 A miniszterelnök úr nagyon szép szavakat mondott például a zöldenergiáról, hogy micsoda tervek előtt áll a kormány, de ha megnézzük, hogy mit tettek eddig ez ügyben, nyugodtan mondhatom, hogy semmit. Hiszen ez a megújuló energia is egy olyan téma, egy örök gumicsont, amiben, ha jól megvizsgáljuk, nagyon sok a beszéd, és nagyon kevés a tett. Jó példa erre, hogy a szélenergiabefektetők visszautasítása nemrégiben hogy történt meg. De azt is elmondhatom, hogy arról nem szól a miniszterelnök úr az energia kapcsán, hogy az energiatakarékossággal kapcsolatban a kormányzatnak is milyen komoly feladatai lennének a jogalkotás, a végrehajtás területén, pedig az energiatakarékosság kapcsán biztos egyetértünk abban, hogy az el nem fogyasztott energia a leg olcsóbb energia, meg talán a legtisztább energia is. Ebben is az európai, sőt az Európai Unióhoz csatlakozott országok között is a legutolsó helyen áll ma Magyarország abban, hogy milyen programokkal rendelkezik az alternatív energiákra. Nos, tisztelt mini szterelnök úr, az elmúlt időszaknak akár a száz lépés programja, akár az Új Magyarország programja mindmind hatalmas nagy elánnal előadott programok és tervek voltak, s amikor a megvalósítás fázisába kellett volna kerülniük, akkor vagy semmi nem lett belő lük, vagy édeskevés valósult meg belőlük. Amikor a kormányfő, a miniszterelnök úr például a száz lépés kapcsán ötéves programról beszélt, akkor rögtön kiderült, hogy félregondolt; amikor pedig a hosszú távú adócsökkentésről beszélt, akkor valójában már - a z őszödi beszéd óta tudjuk - adónövelésre gondolt, mert a közvéleményt lekötő szüntelen vízióalkotáson és tervgyártáson kívül az elmúlt években semmi nem történt. És még mindig a tervgyártások sokaságával találkozunk a mai napon is. Nos, tisztelt miniszter elnök úr, az első brutális szembesülés 2006ban, a kormányalakítás után történt. Az MDF korábbi figyelmeztetései ellenére csak akkor döbbent rá a kormány, hogy a szép fordulatok kevesek voltak, és valójában egy nagy politikai ürességet próbáltak és voltak hivatottak eltakarni. Elvi ellenvetése a reformok ellen a Magyar Demokrata Fórumnak eddig sem volt, a jövőben sem lesz elvi ellenvetése, de a reformfolyamatok végrehajtását, a koncepciótlanságot látva most arra kérjük tisztelettel a miniszterelnök urat, te kintetét ezúttal ne a távoli jövőbe vesse, hanem próbáljon a jelen sürgető kérdéseivel többet foglalkozni: mikor törlik el a középosztályt sújtó méltatlan büntetőadókat, mikor formálódik ki egy hatástanulmányokkal alátámasztott, egységes koncepción alapuló reformprogram, amely már valódi, mélyreható változásokat indít el, és nem a jelenleg gyakorlatként megfogalmazódott, bukdácsoló reformkapkodást kívánja tovább folytatni. Nos, miniszterelnök úr, amikor igazi reformokról és konkrét előterjesztésekről beszél ünk majd, akkor a Magyar Demokrata Fórum a nemzet felemelkedését szolgáló programokban minden bizonnyal támogatni fogja az elképzeléseit. Köszönöm. (Taps az MDFes képviselők soraiban. - Dr. Navracsics Tibor és dr. Semjén Zsolt tapsol.) ELNÖK (dr. Szili K atalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó. Frakcióvezető úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Dávid Ibolyával, valóban, az embernek olyan érzése van, hogy nem változott semmi, és ettől kezdve, megvallom őszintén, én bajban vagyok: a tavalyi beszédeimet otthon felejtettem, és most nem tudom azokat felolvasni, ahogy itt az előttem szólók ezt néhányan ugye bár megtették. (Derültség az MSZPs képviselők soraiban.) Mégis érdemes azért valóban arról beszélni, hogy tényleg mintha semmi nem történt volna: ugyanígy itt vagyunk fél Ház előtt, és beszélünk, persze csak látszólag, de magunknak; ugyanúgy elhangzanak u gyanazok az érvek, amelyeket az előző évben unosuntalan meghallgathattunk. Megjegyzem, ugyanúgy nincsenek érdemi javaslatok, ahogy nem voltak az elmúlt évben sem. Közben azonban másrészt az ember érzékeli, hogy mintha a háttérben egyre inkább
