Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 19 (49. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
210 Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képv iselőcsoportjából: “Demokráciánk védelmében” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A múlt héten a Gazdasági Versenyhivatal “Fellépés a kartellekkel szemben - miért és hogyan?” címmel rendezett konferenciát. A konferencián felszólalt miniszterelnök úr is, és a következőket mondta, idézem: “A felmérések szerint 2000 óta a Magyarországon kartellező cégek 1045 százalékkal magasabb áron való sították meg a beruházásokat, és ezzel mintegy 100 milliárd forinttal rövidítették meg a központi költségvetést.” Miniszterelnök úr szerint izgalmas kérdés az, hogy az állam a tisztességesek oldalán állva miképpen képes védeni polgárait, kisvállalkozásait, a tisztességes cégeket, a gyengébbeket, és méltányos gazdasági megállapodásokra kényszeríteni az erőfölénnyel rendelkezőket vagy a tisztességtelen haszonra törekvőket. Gratulálok ehhez, miniszterelnök úr, ezzel teljesen egyet lehet érteni, egy dologgal ne m, hogy erre miért most jött rá. Mindjárt meg is indoklom, hogy ezt miért mondom. Az előző ciklusban több mint tucatnyi alkalommal Dávid Ibolya elnök asszony, aki itt ül mellettem, szóvá tette a parlamentben ezt a kérdést napirend előtt, interpelláció vagy azonnali kérdés formájában. Időről időre elmondta, hogy amit korábban sokan, köztük rendre vezető kormánypárti politikusok szóbeszédnek, pletykának minősítettek, az igaz. Valóban súlyos visszaélések folynak a közpénzekkel megvalósuló magyarországi beruház ások során. A Gazdasági Versenyhivatal az elmúlt években sorozatosan marasztalt el és szabott ki jelentős összegű bírságokat közbeszerzési ügyekben, közpénzekkel összefüggésben a kartelltilalom megsértése és tisztességtelen piaci magatartás miatt. Talán ön is emlékszik, hogy folyamatosan felhívtuk a kormány figyelmét arra, hogy a versenyszabályok megsértése gyakorlattá vált Magyarországon a közpénzekre kiírt pályázatok esetében. Néhány akkori kormánypárti válaszból idézek. Csillag miniszter úr reakciója egy kérdésre a következő volt: “Ön a későn ébredő magyarok egyesületét alapította meg.” Vagy a másik, ami még cifrább: “Ritkán fordult elő, hogy a »vak asszony visszanéz« népi közmondás egyszer csak a parlamentben is előfordul.” “Én azt gondoltam, hogy az ön által hosszú ideig látogatott - és ez a harmadik - intézmény előcsarnokában álló Iustitiaszobor, aminek be van kötve a szeme, sajnos önnek is keveset adott, hogy lásson.” Sőt, ráadásul be is perelte elnök asszonyt a volt gazdasági miniszter, aki természet esen elvesztette ezt a pert. Dióssy Gábor államtitkár úr azt válaszolta: “A sanda gyanúsítgatásokkal nem tudunk előrébb jutni.”. De Szanyi Tibor válasza sem volt eltérő: “Én értem ezeket a szavakat, de nem értem a mögötte lévő konkrét tartalmat. Amikor az ember valamennyi visszásságra utal, ezt persze lehet elmondani általánosságban, csak ez így megfoghatatlan.” Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önök négy évig nem kellő súllyal kezelték ezt a kérdést, elbagatellizálták. Pedig a Versenyhivatal sorban szállította a z ügyeket, százmilliós, nem egy esetben többmilliárdos bírságokat megállapítva, volt úgy, hogy 7 milliárdot állapított meg. Azt a 100 milliárd forintot, amiről miniszterelnök úr beszél, az önök orra előtt hordták ki az államkasszából a kartellező cégek. Ha a pályázatkiírók nem tudtak róla, akkor a hozzáértésükkel van baj. Ha pedig tudtak róla, akkor az a nagyobbik baj, mert akkor ők is benne voltak ebben a tisztességtelen játékban. Nem tudom, hogy a 100 milliárdos értékű állami vagyonvesztés után tervezike vizsgálni a pályázatkiírók felelősségét vagy azt, hogy ezt a pénzt milyen módon lehetne visszaszerezni. Sajnálatos, hogy csak most került a kormányzat látóterébe ez a jelenség, mert ez az országnak 100 milliárd forintjába került. Pedig lett volna helye en nek a pénznek: 15 milliárd vizitdíj, 20 milliárd a gyermekszegénységre, 60 milliárd a tervezett ingatlanadó beszedéséből.
