Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 23 (65. szám) - Dr. Mikola István (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - „Biztosítási piac = ahonnan nincs visszaút” címmel - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
1946 Tisztelt Országgyűlés! Mikola István, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be az egészségügyi miniszterhez: „Biztosítási piac = ahonnan nincs visszaút” címmel. Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon! DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : T isztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A médiában lassan mindent elborít az úgynevezett egészségügyi reform önök által olyannyira óhajtott végső céljának, az úgynevezett többbiztosítós modell bevezetésének a kierőszakolása. Ellentmond ást nem tűrő érvelésük, a média túlnyomó részét uralni képes hatalmuk, a nemzetközi példákra vonatkozó, sokszor hamis hivatkozások jelzik: visszafordíthatatlan fordulóponthoz érkezett a közel egy éve tartó reformámokfutás. Az emberek nem értik pontosan, m iről van szó, azzal traktálják őket, hogy milyen jó lesz nekik, ha válogathatnak a kegyeikért versengő biztosítótársaságok között. Pedig ők betegségük esetén jó orvost, illetve jó kórházat akarnak választani. Aki nem csatlakozik feltétel nélkül az önök kam pányához, arra rásütik a bélyeget: maradi, reformellenes, és folytathatnám. Úgy tűnik, ismét él a jelszó: aki nincs velünk, az ellenünk van. Az önök által sokszor hivatkozási alapként emlegetett európai gyakorlat éppen hogy nem a társadalombiztosítási rend szerek feldarabolásáról és a helyükbe lépő piaci biztosítótársaságokról szól, hanem a szolidaritást erősítő nemzeti kockázatközösség megőrzéséről, illetve visszaállításáról. A napokban az induló elnökválasztási kampányban még az Egyesült Államokban is napi rendre tűzik újra az egységes egészségbiztosítási rendszer bevezetését. Az egészségbiztosítás piacainak kudarcai mára megváltoztatták a szakértői viták tartalmát is, hiszen az üzleti biztosítótársaságok versenyében túl sok szegény ember, idős, kispénzű nyu gdíjas, krónikus betegségben szenvedő esik el a gyógyulás esélyétől. Az alacsony jövedelműek anyagi terhei a privatizált egészségbiztosítási rendszerekben megnőttek, sokuknak nincs biztosítása, egyáltalán nem vagy nyomorúságos szinten látják el őket. Ha kö rülnézünk Európában, látjuk, hogy versengő többbiztosítós modell az országoknak csak kis részében működik, és azok bevezetésére is a miénktől eltérő körülmények között került sor. Olaszországban, Spanyolországban többbiztosítós rendszerről térnek át egys éges állami egészségügyi rendszerre, Ausztriában regionális alapon szerveztek társadalombiztosítást, mellyel a lakosság elégedett. Számunkra vonzó lehet az észt példa, ahol decentralizált többbiztosítós modellt alakítottak át egybiztosítóssá, és megteremt ették a hatékony szolgáltatásvásárlás feltételeit. Tisztelt Miniszter Asszony! Az eddigi egészségügyi reform hibái még kijavíthatók. A biztosítási rendszer lóhalálában történő privatizációja visszafordíthatatlan, illetve csak nagyon nagy anyagi és emberi á ldozatokkal korrigálható változást jelent. Nem gondolja, hogy mielőtt a döntés megszületik, érdemi szakmai vitát kellene folytatni az egészségügyi átalakulás legnagyobb paradigmája, az egybiztosítós, többbiztosítós rendszer kérdése körül? Mit kívánnak ten ni annak érdekében, hogy nyugodt légkörben, szakszerűen folyjék az egészségügyi biztosítás reformjának előkészítése és megvitatása? Köszönöm a türelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szó t Horváth Ágnes miniszter asszonynak. Parancsoljon! (A jegyzői székben Pettkó Andrást Móring József Attila váltja fel.) DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy valóban van mirő l vitatkoznunk, hiszen sok olyan pontot találhatunk, amelyek abszolút közös kiindulási alapul szolgálhatnak. Például ön azt mondta, hogy a betegek jó orvost, jó kórházat szeretnének. Ebben teljesen igaza van, és mi is teljesen egyetértünk ezzel, mert ez té ny. Ugyanakkor adott a kérdés, hogy honnan lesz jó orvos, honnan lesz jó kórház, mitől fog javulni az ellátás színvonala. Az önök tipikus válasza erre, hogy több pénzből. De 1997hez képest 2007ben már közel négyszer annyi pénz jut
