Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 23 (65. szám) - Dr. Mikola István (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - „Biztosítási piac = ahonnan nincs visszaút” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
1947 egészségbiztosításra - és észreveszik önök a színvonal javulását? Szerintem nem nagyon. Éppen ezért gondoljuk - és látjuk is - azt, hogy az egészségügy egy lyukas zsák, ahol szükségesek a strukturális átalakítások, hogy valóban érdemes legyen egy másik rendszerben pénzt, akár tö bb pénzt folyatni ebbe a rendszerbe. Képviselő úrnak abban is igaza van, hogy nem most kellett volna a biztosítási reformhoz hozzányúlni. Több kérdésben is nagyon nagy köztünk az egyetértés. Az SZDSZ gyakorlatilag 1989 óta, tizenhét éve javasolja a többbi ztosítós rendszer bevezetését. A minisztérium álláspontja egy olyan rendszer, amely fenntartja az egységes nemzeti kockázatközösséget. Senki nem maradhat ellátás nélkül, nem eshetnek ki szegények. Folyamatosan célnak tartjuk, hogy egy olyan rendszer jöjjön létre, ahol a fennálló verseny minőséget garantál. Képviselő úr azt mondta, hogy a beteg jobb orvost, jobb kórházat akar. Ez igaz. De a biztosítóval együtt tud erős nyomásgyakorló hatása lenni, és valóban el is érni ezt a kívánalmat. A beteg választani tu d mint biztosított a biztosítók között, és a biztosítók azok, akik minél előnyösebb szerződésekre törekszenek a kórházakkal, amiben a fő kritérium a minőség lesz. Azaz egy kétszintű versenyt tudunk létrehozni. Képviselő úr nagyon szépen bemutatta az amerik ai rendszerben a szegény- és a gazdagbiztosítókat. De hadd ismételjem el újra itt a tisztelt Ház falai között, pont arról szól a tárca elképzelése, hogy ne engedjünk ilyen rendszert, ne engedjünk gazdag- és szegénybiztosítókat. Ezt akadályozzuk meg mind a törvénnyel, mind pedig azzal, hogy egy újraelosztási rendszer jön létre. Nem a járulékok képezik a biztosítók bevételét, hanem a járulékok egy központi alapba jutnak, ahol történik egy újraelosztás kor, nem és egyéb tényezők szerint, és ez az, amiből a biz tosítók gazdálkodhatnak. Azaz Mari néninek ugyanúgy nem kell járulékot fizetnie, mint ahogy nem fizetett most sem, ugyanúgy az állam fizet utána, csak éppen Mari nénire a biztosító sokkal több pénzt fog kapni a közös járulékalapból, mint amit az állam megf izetett utána. Erről is szól a szolidaritás. Az állami biztosítónak fenn kell maradnia, mert szükség van állami garanciára. Ezt olyan kompromisszumnak tartjuk, ahol ott kell hogy legyen az állam szerepe. Amint látja, képviselő úr, ez a koncepció garanciát nyújt az egyenlő elbánásra, megtartja az egységes nemzeti kockázatközösséget, erős állami biztosítót hoz létre, ugyanakkor a piac megnyitásával engedi a verseny áldásos hatását. Teljesen igaza van képviselő úrnak abban, hogy nem vehetők át egy az egyben a nyugateurópai példák, az amerikai példa pedig még kevésbé. Az elmúlt hetekbenhónapokban számos konferencia, számos fórum foglalkozott a biztosítás kérdéseivel. S a napvilágot látott közvéleménykutatásokról sem szabad megfeledkeznünk, amelyek szerint az emberek közel kétharmada támogatja a többbiztosítós rendszert, többbiztosítós modellt szeretne látni. Hadd kérjem képviselő urat, hogy az általa említett nyugodt légkörben járuljon hozzá érdemi, konstruktív javaslatokkal ahhoz, hogy Magyarországon jól mű ködő többbiztosítós rendszert tudjunk megteremteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. Kérdezem a tisztelt képviselő urat, hogy elfogadjae a választ. Parancsoljon! DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Amit tisztelt miniszter asszony elmondott, az fából vaskarika, amit önök terveznek, az nem szolidáris rendszer, márpedig Európában a legnagyobb érték, a legnagyobb európai érték a szolidaritás. Szeretnék utalni arra, hogy a keresztény gyökerű Eur ópában a szolidaritás minden országban ma abszolút prioritás. Ez pedig abból fakad, mint a közel százharminc éves társadalombiztosítási rendszer is, hogy az ember lényege az, hogy önmagát észlelő személyként jelenik meg a természetben, az embernek lelke va n, önmagát szubjektíve észlelni képes személy,
