Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 23 (65. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - az oktatási és kulturális miniszterhez - „Mi a kulturális tárca véleménye arról, hogy a rákosista, majd kádárista Hont Ferenc a szegedi Nemzeti Pantheonban kapott emléktáblát?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
1943 rákosista, majd kádárista Hont Ferenc a szegedi Nemzeti Pantheonban kapott emléktáblát?” cím mel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Csapody Miklós képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, interpellációt nyújtott be az oktatási és kulturális miniszterhez: „Mi a kulturális tárca véleménye arról, hogy a rákosista, majd kádárista Hont Ferenc a szeg edi Nemzeti Pantheonban kapott emléktáblát?” címmel. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Öné a szó, képviselő úr. (14.30) DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Nemrég közös emléktáblát állítottak (Általános zaj. - Az eln ök csenget.) Szegeden Buday György fametszőnek és Hont Ferenc rendezőnek. Szeged egyik díszpolgára, Péter László irodalomtörténész tiltakozása után a sajtóból tudjuk, botrány lett az ügyből, mégpedig jókora, és joggal. Buday és Hont, mindketten a Szegedi F iatalok Művészeti Kollégiumának tagjai voltak, ám útjaik hamar elváltak egymástól. Buday Angliában vált méltán világhírűvé, Hont pedig itthon töltött be művészeti kulcspozíciókat a Rákosi- és a Kádárrendszer szolgálatában. Buday Szeged első díszpolgára le tt még ’90ben, Hontról pedig nemcsak utcát neveztek el, de emléktáblája is van a Dóm téren. Domborműve most már Pázmány és Székely Bertalan szobrai közé került a püspöki palota oldalába, mint a Szegedi Szabadtéri Játékok megalapítójáé. Ez utóbbi csak azér t kínos, mert nem igaz. A játékokat nem ő, hanem Juhász Gyula javasolta ’926ban. Erre indítványozta gróf Klebelsberg Kunó ’29ben, hogy a Margitszigeten és a szegedi Dóm téren rendezzenek szabadtéri előadásokat. Az is kínos, hogy éppen Hont volt az, aki ’ 33ban épp a Dóm teret egyáltalában nem tartotta alkalmasnak előadásokra, erre többek között az újszegedi sportpályát javasolta. És az első rendező sem ő volt, hanem Hevesi Sándor. Ezek a tények. Nem lett volna baj, ha centenáriumán a szegedi szülőházán ka pott volna egy emléktáblát pályakezdetének valódi érdemeiért. De az, hogy a Pantheonban, a nemzet legnagyobbjainak oszlopcsarnokában kaphatott helyet, szégyen és gyalázat. Miért? Mert ehhez nem lehet elég, hogy ’45 előtt, amint azt Illyés Gyula írta, „elők elő ifjak kommunisták lesznek…”, miként Hont is. Nem lehet elég, hogy munkaszolgálatosként átszökött a Vörös Hadsereghez, s velük tért haza. Nem lehet elég, hogy ’45től ’49ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója és a Madách Színház igazgatój a volt, ’4849ben a filmgyár művészeti vezetője lett, ’5051ben az Ifjúsági Színház igazgatója, ’5152ben pedig a Madách rendezője. Nem lehet elég, hogy intrikáival hozzájárulhatott Balázs Béla halálához. És nem lehet elég - mi több, szégyenteljes , ho gy 1957ben Kádár János forradalmi munkásparaszt kormányában a Tájékoztatási Hivatal elnökeként vállalta a lázadó írók és művészek kemény kézzel való megfegyelmezését. Tisztelt Miniszter Úr! Mindez sohasem jelenthet olyan érdemet, hogy egy elvakult sztáli nista, Rákosi és Kádár János kiszolgálója a nemzet nagyjai közé kerülhessen 2007ben. Márpedig ez történt. Tudom természetesen, hogy egy önkormányzat annak és ott állít emléket, akinek és ahol jónak látja közgyűlési döntés alapján, természetszerűen betartv a a törvényeket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért csupán azt kérdezem, mi a kulturális tárca véleménye… ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
