Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 2 (61. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
1548 pontosan a közfigyelmet is felkeltve, illetve a felkészülés lehetőségét is megteremtve. Ma Magyarországon az aktív korúak aktivitási rátája mintegy 5758 százalékos, tehát ennyien dolgoznak, illetve állnak sorba munkáért, miközben ez NyugatEurópában 6465 százalékos, és természetesen mindanny iunk törekvése, hogy többen legyenek, akik saját munkájukból boldogulnak, többen legyenek azok, akik a közterheket a vállukon viselik. (13.10) Van két jelentős nagy társadalmi csoport, ahol rendkívül alacsony az aktivitás, és annak a lehetősége is korlátoz ott. Az egyik a romák, akik körében mintegy 10 százalékra becsült a foglalkoztatás, az aktivitás szintje, és hasonló ez ma a megváltozott munkaképességűek körében is. Nyilvánvaló mind a két esetben: a megváltozott munkaképességűek körében az egészségügyi r ehabilitáció, a képzés, a célzott foglalkoztatás, tehát egy komplex szolgáltatásrendszer, a másik társadalmi csoport, a romák esetében pedig első helyen a képzési hátrányok leküzdése, tehát képzés, szociális komplex és egyéb kulturális támogatások szüksége sek a szó széles értelmében ahhoz, hogy startvonalra állhassanak, és nyilvánvalón persze a támogatáson túl új érdekeltség, hogy akarják is tenni, és a befogadó környezet erre ösztönözzön. 2002 óta jelentős lépéseket tettünk, de ez még mindig nem megnyugtat ó. 2002 óta ugyanis mintegy 150 ezer fővel csökkent Magyarországon a hivatalos megfogalmazás szerint az inaktívak száma, tehát az elsősorban segélyből élők száma, ráadásul úgy, hogy ez a szám az elmúlt évben mintegy 4550 ezer fővel gyarapodott. Magyarán: bővült azok köre, akik a munkájukból tartják el magukat, nem segélyre rendezik be az életüket. Tehát jó irányba haladunk, de ebben a két társadalmi csoportban külön lépéseket is kell tenni. A megváltozott munkaképességűek körében - ahogy ön is utalt rá - m ás országokban bizony lehetséges 3050 százalékos aktivitás, foglalkoztatás is. Nálunk ez - ahogy említettem - 10 százalékos mértékű, és nyilván egyrészt azért, mert keveseket támogatunk abban, hogy kitörjenek ebből a helyzetükből direkt rehabilitációval, célzott támogatással, másik oldalról pedig jelentős a be nem jelentett foglalkoztatás ebben a körben. Mind a kettő érdekében tenni szeretnénk. Az a komplex rehabilitációs rendszer, amit több éven keresztül szeretnénk felépíteni, európai forrásokból mintegy 60 milliárdos fejlesztést jelent a szolgáltatások és az intézmények fejlesztésében, hiszen nagyon sok eszköz, pénz, paripa, fegyver, erőfeszítés kell ahhoz, hogy személyesen is tudjunk tízezreknek segíteni. Másik oldalról meg az kell, hogy a szakmai kiind ulópont - ahogy ön is említette - megváltozzon, hogy ne a sérülés mértékét, hanem a megmaradt munkaképességet és annak a fejleszthetőségét állapítsák meg azok a szervezetek, szolgáltatók, amelyek ezzel kell hogy foglalkozzanak, alapvetően az OSZI bázisán, ennek a szervezetét és működését átalakítva a rehabilitáció irányában, foglalkozásegészségügyi, orvosi és foglalkoztatási rehabilitációs szakemberekkel kiegészítve a tevékenységét. Ahogy említettem, ez a szolgáltatás, ami tehát mindazok számára, akiknek m egmaradt munkaképességük van, ez komplex szolgáltatás, fokozatosan lép be terveink szerint először az újonnan problémával rendelkezőkre, később pedig azokra, akik már évtizedes módon ezzel a hátránnyal küzdenek, hogy tízezrek végre az alacsony színvonalú r okkantnyugellátásból átkerülhessenek a munka világába, ami a nagy közösségnek és számukra is jó, hiszen új szuverenitást teremt a munka piacán ezeknek az embereknek. Summa summarum, azt kell mondjam önnek, hogy növekszik elsősorban a munkavégzés okán a tár sadalmi haszon, és természetesen ebből a nagy közösség számára is megtakarítások keletkeznek, de ami igazán fontos, az a szuverenitás megteremtése sok tízezer embernek. Köszönöm, elnök asszony a figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
