Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 2 (61. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
1547 És tegyük fel a kérdést, hogy vajon a jelenlegi minősítési rendszer abból indule ki, hogy az egyénnek milyen kiesést okozott a munkájában a baleset, a betegség, hogy milyen képessége maradt meg ezek után. Megvizsgálja, hogy milyen lehetősége, mondhatnám, jövője van az illetőnek? Hát nem, kedves képviselőtársaim, erről szó nincsen! Egyszerűen az egészséges ember szervezetét 100 százaléknak véve, egy fogy atkozási táblázatban megadott százalékokat összeadva alakul ki az eredmény. Csak a példa kedvéért: egy gyomorfekély 15 százalék, visszeres lábak 10 százalék, bokatörés ízületi károsodással 20 százalék, magas vérnyomás 15 százalék, az annyi mint annyi, és e nnek eredményeként vagy rokkant lesz, vagy nem. Azt egyáltalán nem vizsgálják, hogy egyébként mi a munkája az illetőnek, és hogy abban az egészségkárosodása ellenére vagy azzal együtt tude tovább dolgozni, vagy hogy milyen körülményeket kell őhozzá igazít ani, hogy a lehető legkisebb megrázkódtatással tudja folytatni megszokott életmódját. Hiányzik az a komplex szemlélet a rendszerből, amely az embert és munkáját együtt tekinti egésznek, azaz száz százaléknak. És a jelenlegi minősítési rendszerről pedig azt is sokan tudják, hogy - finoman szólva - nem mindig elfogulatlan a százalékoló bizottság. És hogyan tovább a leszázalékolás után? A rokkantnyugdíjasok egy része, aki teheti és talál munkát, dolgozik az ellátása mellett, azaz rehabilitálja magát. És nemcsa k azért, mert a rokkantnyugdíjból megélni vagy akár egy családot eltartani bizony nem egy könnyű feladat, hanem azért is, mert az addig munkát végző, a társadalomnak, a környezetének szerves részeként aktív életet élő, fiatal embernek nem lehet egyedüli él etcélja, hogy otthon ülve havonta egyszer várja a pénzes postást, így hát munkát keres magának, de jelen szabályok miatt legtöbbször feketén dolgozik. Ha kitekintünk más uniós országokra, akkor azt látjuk, hogy nálunk, Magyarországon nem a rokkantellátásba bekerülők magas száma a probléma, sokkal inkább a rendszerből kikerülők rendkívül alacsony száma okozza a problémát. Ennek oka viszont az is, hogy nincsenek ma nálunk használható, a rokkantság megelőzését vagy annak enyhítését szolgáló rehabilitációs szol gáltatások, és amint az imént már a minősítési rendszerről szóltam, hogyha az nem megfelelő, akkor az arra épülő rendszer sem lehet jó. A kormány még tavaly ősszel elfogadott egy határozatot, amely kimondja, hogy ezen ellátások rendszerét úgy kell kialakít ani, hogy az aktív korú személyek közül csak azok részesüljenek rokkantsági nyugellátásban, akik teljes értékű munka vállalására rehabilitációval sem tehetők képessé. A javaslatot még nem tárgyalja a parlament, de a média és így az emberek érdeklődését már felkeltette ez a hír, és ezért tartom fontosnak, hogy most szóljunk erről a valóban százezreket érintő kérdésről. Tudni kell, hogy van a rokkantnyugdíjazás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vagy a munkanélküliség választása mell ett egy harmadik lehetőség, és ez a rehabilitációs járadék. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. A kormány részéről megadom a szót Kiss Péter szociális és m unkaügyi miniszter úrnak. Miniszter úr, öné a szó és a mikrofon is. KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Az ön helyzetleírása precíz és körültekintő, pontosan írja le azt a helyzete t, ami nagy kihívás nemcsak annak a sok százezer embernek, aki ma különféle rokkantellátásokban van, ráadásul aktív korban van ezekben az ellátásokban, hanem nagy kihívás a társadalom egésze számára is, amely természetesen aktív korban ennek a költségeit á llja, tehát a többség számára is. További érvekkel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy itt valóban egy átfogó változtatást kell tegyünk, amire készülünk, és aminek a műhelymunkáiról ad hírt a média, egyébként helyesen,
