Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GYENESEI ISTVÁN (független): - ELNÖK (Harrach Péter): - ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP):
1465 Van az oktatáson kívül egy másik olyan probléma, amiről szót kellene ejteni, és ez sem materiális természetű. Ma van legalább 400 ezer munkanélküli, legalábbis jegyzett munkanélküli Magyarországon. Ezeknek a jelentős része a vidék Magyarorsz ágán található. Azt most látatlanban ki lehet jelenteni, hogy ezeknek az embereknek a fele már most nincs olyan állapotban, és nem alkalmas arra, hogy a munka világába visszavezessük. Mit fogunk velük csinálni? Az ő számuk csak nőni fog, hiszen a mentális leépülésnek van egy olyan pontja, ahonnan irreverzibilissé válik a folyamat, nem visszafordítható. Bizton bízom abban, hogy ennek az országnak, bármit tesz a politika ellene, a jövője jobb lesz, szerencsésebb és szebb. Vajon az új lehetőségekkel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , amelyeket majd ezek a változások nyújtanak, a magyar társadalom milyen része, mekkora aránya fog tudni élni? Azt hiszem, hogy az Országgyűlésnek ilyen típusú kérdésekkel is kellene különösen egy ilyen vit anap alkalmával foglalkozni, és ezért köszönöm Iván professzor úr hozzászólását. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Gyenesei István képviselő úré a szó a rendelkezésére álló időkeretig. DR. GYENESEI ISTVÁN (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hock Zoltán és Ujhelyi államtitkár úr polémiájához egy mondattal szeretnék kapcsolódni. Mégpedig ahhoz, amikor ők érintették az önkormányzatok lehetőségeit és jelentőségét, mégpedig abban a megközelítésben, hogy ma a magyar vidék legnagyobb tartalékának az erős közösségeket, a leleményes polgármestereket és képviselőtestületeket tartom. Amennyiben ezek megvannak, úgy bármilyen nehéz körülmények között is fejlődő településeket találunk, és ha ezek nincsenek meg, akkor bármilyen jó feltételek mellett is csak vergődő településekkel találkozunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A képviselő úr elismerésre méltó módon gazdálkodik az idejével, még 28 másodperce van. (Derültség.) Folytatjuk a kétperceseket; Ecsődi László, MSZP. ECSŐD I LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kapcsolódva Gyenesei képviselőtársam hozzászólásához, illetve Hock Zoltán képviselőtársam véleményéhez is, vagy talán vitatkozva is egy kicsit: az ország lakossága csökken. Ez a létszám csökkenés valahol, valamelyik településcsoportban mindenképpen jelentkezni fog. Ebben minden település nekiáll harcolni, hogy épp az ő települése ne a csökkenő létszámú települések közé kerüljön, hanem az legyen, amelyik gyarapszik és növekszik a település lélekszáma. Ebből adódóan ebben a versenyben vannak győztesek, vannak vesztesek vagy kevésbé vesztesek. A kistérségi gondolat, a kistérségi elképzelés épp azért lényeges, hogy azok a kistelepülések, amelyek önmagukban nem tudják megvívni ezt a versenyt, ö nmagukban nem képesek megvívni a nagyvárosokkal, Budapesttel, Székesfehérvárral, Miskolccal, vagy sorolhatom bármelyik nagy települést, azoknak épp szükségük van arra, hogy szövetkezzenek, társuljanak ahhoz, hogy közös erővel talán valamilyen ellensúlyt, e llenpólust tudjanak képviselni a nagyvárosokkal szemben épp azért, hogy a különböző forrásokért, a lehetőségekért való harcban valamilyen szempontból tudják az érdekeiket érvényesíteni. Ezért tartom nagyon fontosnak alapvetően a kistérséget. Egyetértek abb an, Gyenesei képviselőtársam, hogy a település fejlődőképessége alapvetően mitől is függ. Attól függ, hogy ugyanolyan lehetőségek között is milyen a közössége, mennyire tudja önmagát helyzetbe hozni, hogy tud élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek számára adottak, illetve milyen az önkormányzata, illetve milyen a polgármestere, mennyire leleményes, és mennyire érzi felelősségének, hogy a saját közösségéért tegyen.
