Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - JAUERNIK ISTVÁN (MSZP):
1459 Zoltán képviselőtársam említette már a homokhátság ügyét , ha ebben egyetértünk, akkor akár a tanyák problémájával is foglalkozni tudunk, hiszen ez egy olyan program lesz várhatóan. Hogy ez faluromboláse? Ezzel kapcsolato san azt szeretném megjegyezni, hogy ha nem vagyunk képesek értékelni azt, amit a falvakban elértünk, akkor lebecsüljük a falun élő emberek erőfeszítéseit, márpedig nagyon nehéz ott az élet. S ahányan járunk falvakban, tökéletesen tudjuk, hogy ezek az ember ek büszkék a településeikre, és szeretnek ott élni; persze ilyen és olyan település is van. Nálunk is van olyan falu, ahová már semmilyen infrastrukturális fejlesztés nem kell, és persze van olyan falu, ahol van szegénység, ahol élnek romák, és ahol nincse n munkalehetőség. Ez az, amit a falupolitika fókuszába lehet és kell is állítanunk. A nemzeti fejlesztési terv I. során megnéztem azt, hogy vajon a délalföldi régióba érkező források közül a vidék és a városok megoszlása milyen volt a pályázatoknál. Azt k ell mondanom önöknek, hogy a regionális pénzek esetén a vállalkozói pályázatoknak 60 százalékát vidéki települések vitték el, ugyanakkor az önkormányzati pénzek esetén ez az arány már csak 33 százalék. A megyei területfejlesztési tanácsok pénzeiből 36 száz alék körüli pénz ment a falvaknak, vidéki településeknek. Úgy gondolom, hogy ezek a pályázati gyakorlatok megalapozták azért a nemzeti fejlesztési terv II. érvényesülését. Eddig a délalföldi régióban 2342 projektet gyűjtöttünk össze, és ebből 1581 az, ami vidéki településekről érkezett be. 230 milliárd forint áll rendelkezésünkre 2013ig, és ebből mindössze 125 milliárd forint az, ami vidékpolitikára lenne fordítható, én nagyon remélem, hogy sikerül is. Természetesen a kistérségi együttműködés nemcsak a te rületfejlesztésben merül ki. Itt vannak a kistérségi társulások is, amelyek, úgy gondolom, betöltötték a szerepüket. Megszokták egymást a társulásban részt vevő települések, és az a feladatunk nekünk, hogy próbáljuk meg garantálni ezeknek a társulásoknak a biztonságos működését. Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy a falvak, a falupolitika, a vidékpolitika az a terület, ahol mindenképpen meg kellene állapodnunk abban, hogy mi legyen a jövője ennek a politikának, már csak a gyökereink miatt is. Köszönöm. (T aps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre Jauernik István képviselő úré a szó, MSZP. JAUERNIK ISTVÁN (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az iskolákkal kapcsolatban néhány nagyon furcsa és nem korrekt dolog hang zott el. Az első. Nem igaz az, hogy ha egy településen nincs iskola, az halálra van ítélve. A rendszerváltás óta több mint hétszáz településen nincs iskola, tehát több mint húsz éve nincs iskola. Ezen települések között van nagyon szép kis település, ahol az emberek nagyon jól élnek, ezek életképes települések akkor is, ha nincs ott iskola, de az ott élő gyerekeknek legyen jó az iskolai oktatása, nevelése. Nem igaz az, hogy ha egy településen nincs iskola, akkor az meghal, az elmúlt húsz év bizonyítja ezt. A második. A vizsgálóbizottságnak társelnöke voltam, Pálinkás képviselő úr. Ott nem volt ilyen, hogy nem tudtunk áterőltetni valamit, ott nagyon korrekt számok voltak, tessék megnézni a jelentést, el lehet olvasni. Más dolog az iskolaösszevonás, más dolog a feladatellátási hely megszüntetése. Az a szám, amit Szabó képviselőtársam vezérszónokként elmondott, korrekt szám. Nem akarok ebbe belemenni, hogy intézmény meg feladatellátási hely között milyen különbség van. Igen, 1998 és 2000 között nagyon jelentőse n szűntek meg a feladatellátási helyek. A harmadik pedig az, hogy nem értem, itt több dolog elhangzik, hogy mi mit gondolunk meg mire készülünk. Honnan tudják önök ezt? Honnan veszik azt, hogy mi 900 iskolát akarunk megszüntetni? Az önök fejében lehet, hog y van ilyen, de nálunk nincs. Mi meggyőződéssel hisszük azt, hogy helyben tudják eldönteni, hogy az iskolának mi a legjobb; helyben tudják azt eldönteni,
