Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - KORMOS DÉNES (MSZP):
1457 Gyerekek sokasága állítj a, hogy ott érzi jól magát, azt az iskolát szereti, ami családias, ahol kölcsönösen ismerik egymást a nevelők és a gyerekek. Nos, jól tudjuk, ismerjük az e héten nyilvánosságra került adatokat. (Moraj a kormánypárti oldalon. - Az elnök csenget.) A pontos s zámítások szerint az új finanszírozás következtében mintegy 900 iskola, több ezer osztály megszüntetésének a veszélye fenyegeti a falvakat. Nem a gonosz önkormányzatok fogják becsukni az iskolákat… ELNÖK (Harrach Péter) : Nem figyelmet kérek, de csöndet. Kö szönöm szépen. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : …hanem az a költségvetési kényszer, amely nem teszi lehetővé a kis létszámú osztályok működését. A kormányoldal nem törvényi eszközzel, hanem a költségvetés eszközeivel olyan kényszerhelyzetet teremtett, amelynek k övetkeztében ma a kisiskolák azt fontolgatják, hogy bezárják a kapuikat, társuljanak vagy hová menjenek. Kérdezem, miközben azt is hallottuk ma reggel kormánypárti oldalról, hogy a döntéseket helyben kell meghozni, hiszen a helybéli emberek tudják a legjob ban, hogy mire van szükségük, megkérdeztéke ezt a 900 bezárásra ítélt iskolát vagy ezen települések lakóit, hogy ők mit szeretnének. Úgy tudom, nem kérdezték meg. Olyan költségvetési kényszert idéztek elő, aminek következtében valószínűleg rákényszerülnek az iskola bezárására. Arról már talán nem is érdemes beszélni, hogy mindez gyökeresen ellentétes a kormánypárti ígéretekkel, amelyek következtében minden általános iskola alsó tagozata meg kell hogy maradjon. A kormányoldal tehát a korszerű oktatásban, a 40 milliárdot érő digitális táblák beszerzésében látja a megoldást, a mi oldalunk viszont azt mondja, hogy az emberre kellene összpontosítani. Csak akkor lehet fejlődni, ha az emberbe ruházzuk be azokat az összegeket, amelyek megvannak, hiszen különben nem tervezne a kormányoldal 40 milliárdot a digitális táblákra, és ezt az összeget a kisiskolák fenntartására, legalább az alsó tagozat fenntartására kellene fordítani. A jó oktatás drága, mi is tudjuk, de azt is tudjuk, hogy a drága oktatás lehet rossz is ot t, ahol nem az emberre figyelnek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Mielőtt folytatnánk az előre írásban jelentkezett felszólalók sorát, egy kétperces jelentkezést látva a monitoron, megadom a szót Kormos Dénes kép viselő úrnak. KORMOS DÉNES (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz a témához érkeztünk, a közoktatáshoz, amire számítottunk. Hivatkozott képviselőtársnőm Szabó György felszólalására, hivatkozom én is egy gondolatra, '98 és 2002 között az eddigi időszakot nézve zárt be Magyarországon a legtöbb iskola, 388. Tessék szíves lenni ezt is megnézni, hogy milyen kényszerkörülmények és egyebek voltak az akkori kormányzat alatt, azt pedig tessenek szíves lenni megvizsgálni, hiszen az intézkedések gazdái akk or önök voltak. De nem ez a lényeg! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a térségben, ahol én élek, 357 település van BorsodAbaújZemplén megyében, és ebből 137 500 lélek alatti. 1997ben még nem lehetett azt mondani, hogy költségvetési eszközökkel, többcélú kistérségi társulásokkal próbáltuk terelni az iskolákat és az önkormányzatokat abba az irányba, hogy végiggondolják saját dolgaikat. És, kérem szépen, ezek az önkormányzatok 94,7 százalékos részvétellel ’97ben létrehozták ebben a megyében a közoktatási tá rsulásokat, azért, hogy a szolgáltatásokat odavigyék, ahol együtt tudtak működni szakszolgálatok megszervezésében, munkaközösségek megszervezésében. Végignézték azt a polgármesterek, hogy milyen lehetőségeik vannak az iskoláikban, és belátták, mert nem az volt nekik a fontos, hogy politikai tőkét kovácsoljanak egy iskola helyzetéből, hanem összeálltak.
