Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GYENESEI ISTVÁN (független):
1452 amely felé sajnos úgy tűnik, haladunk, egész egyszerűen nem lesz meg vidéken az a közeg, az a tömeg, az a valódi gazdatársadalom, amely az esetleg mégoly ésszerűen kialakított vidékfejlesztési célú támogatásokat igénybe vehetné. Ha a vidék megmaradása valódi cél, a vidék és a mezőgazdaság komplex, egyenrangú fejlesztésére lenne szükség. Az uniós csatlakozás minden diszkriminatív intézkedése - már ami a régi és új tagok közötti támogatási szinteket je lenti - ellenére újabb esélyeket teremt a vidék életében. A közös agrárpolitika, a klasszikus árutermelés helyébe lépő többfunkciós tevékenység a felemelkedés lehetőségét teremti meg. A helyi feldolgozáshoz kötődő iparágak vagy új típusú szolgáltatások meg jelenése a vidék felértékelődését vonhatná maga után. Ezt erősítheti az informatika, a számítástechnika robbanásszerű fejlődése, hisz ezzel kinyílhat a világ a legkisebb település előtt is. Az elkövetkező időszak kérdése tehát, hogy mennyire tudjuk hasznos ítani ezeket a lehetőségeket, s mennyire tudjuk növelni a vidéki élet minőségét. Ha élni hagyjuk a kisgazdaságot, a kisembert, a kis falut, akkor a középosztály hagyományos alakja, a földjét művelő, a tulajdonát működtető gazda s vele az egész ország meger ősödhet. Véleményünk szerint jelenleg ilyen folyamatnak sem a szellemi megalapozása, sem a kivitelezése nem látható. S akkor még nem beszélünk a közigazgatás átalakításáról, hogy annak milyen hatásai vannak, nem beszélünk az oktatás átalakításáról, nem bes zélünk az egészségügy napjainkban zajló, tragikusnak is nevezhető, financiális alapú átalakításáról, ami kifejezetten káros a kistelepülésen élő állampolgárok számára, káros és rontja az élethelyzetüket. Ezekről a kérdésekről kell és kellene ma vitatkoznun k, megoldási javaslatokat megfogalmazni, és akkor lehet majd abban bízni, hogy ha alapvető kérdésekben egyet tudunk érteni, akkor valóban a vidék, a falu felemelkedését szolgálhatja a tisztelt Országgyűlés. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraib an.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes jelentkezése alapján. Elsőként a független képviselőnek, Gyenesei I stván képviselő úrnak adom meg a szót. DR. GYENESEI ISTVÁN (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én optimista ember vagyok, ezért a mai vitanap kezdeményezése mögött tulajdonképpen nem mást, mint a vidékért érzett, tenni akaró aggódást akar om látni, és talán van is erre némi esély, bár az eddigi hozzászólások azt sejtetik, mint ha a vidéken élők helyzete csak ürügy lenne arra, hogy beszéljünk, és netalántán a különböző vélemények itt most úgy ütközzenek, hogy abból egy adokkapok is kijöhet. Kétségbevonhatatlan tényekkel ugyan, de eddig a vezérszónokok elbeszéltek egymás mellett, általam tisztelt kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimra ez egyaránt igaz. Valódi párbeszédre lenne szükség, valódi aggódásra, valódi közös gondolkodásra. Bocsá nat, de vidékpártiként mondom: nem a vidékről kellene beszélni, hanem a vidékért, a vidéken élőkért szólni és tenni. Kedves Képviselőtársaim! A „vidék” szó alatt sem ugyanazt értjük valamennyien. A vidék, a vidékiség esetenként - valljuk be - pejoratív han gulatot, néha sértést is hordoz, máskor a vidék, a szép tájú vidék nosztalgikus és illúziókeltő is lehet. A valóságban nem más, mint a táj, az épített környezet és többségében viszonylag kis létszámú emberi közösségek együttese. (11.50) De mi a vidék? Mind en, ami a fővároson kívül van? Vagy minden, ami a megyei jogú városokon kívül van? Akkor a kisvárosok már nem tartoznának ide. Vagy a kisvárosok is még a vidék fölött vannak? Ne vitatkozzunk ezen, nem is ez a lényeg. Személyes megítélésem szerint a döntő k érdés az, hogy a javak elosztása milyen távolságra esik egy adott közösségtől. Minél több szolgáltatás esik távol egy adott településtől, annál inkább vidéki, és így annál inkább kitett helyzetbe kerül.
