Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1444 nagybirtokrendszert a saját klientúrájuknak. Pontosan tudják, ho gy tönkreteszik a mezőgazdaság társfunkcióit, azaz a vidék eltartóképességéről való gondoskodást, a környezetgondoskodást és a kultúra továbbhordozását, és pontosan tudják, hogy ezzel a Fidesz vidéki szavazóbázisát teszik tönkre, építve a saját multinacion ális klientúrájukat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót az SZDSZ vezérszónokának, Kis Zoltán képviselő úrnak. DR. KIS ZOLTÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Ho gy Font Sándor képviselő úr felszólalásával kezdjem, sok mindenben nem értünk egyet, egy azonban tény: a vidékfejlesztés és a települések népességmegtartó erejének egyik záloga az, hogy milyen foglalkoztatási, milyen szociológiai, milyen kulturális és mily en infrastrukturális környezetben tudnak az ott élők megmaradni, fejlődni, illetve az elszármazottak esetleg még vissza is jönni. Kétségtelen tény, hogy a mezőgazdaság és a földtulajdon meghatározó ennél, hogy milyen folyamatokat indítunk el és hogyan tart juk ezt fönn, de nyilván nem kizárólagos. Azzal a fölvetéssel, ami a földtulajdonlás személyi összetételét illeti, nyilvánvalóan egyet kell érteni; elsősorban azt kell preferálni, hogy a helyben lakó mezőgazdasági termelők juthassanak földhöz, és alakíthas sanak ki versenyképes nagyságú birtokokat. Természetesen azokkal a jelenleg mezőgazdasági tevékenységet folytatókkal szemben, akik megfelelő állatállományt tartanak fönn, nem lehet negatív, hátrányos diszkriminációt folytatni. A magunk részéről mi sem tart juk szerencsésnek, ha a pénzügyi befektetők földtulajdonszerzését akarjuk jogszabályi és esetleges közgazdasági eszközökkel külön támogatni. Ez, úgy gondolom, most nem is vitatéma itt a parlamentben, mert az a kísérlet, amiről Font Sándor úr is szólt, most nincs napirenden és remélhetőleg nem is lesz, mert a megoldást közösen, egyéb úton kell keresni. No de mi is a vidék helyzete? Gőgös államtitkár úr jól kezdte előadását: azért nézzük meg az előzményeket. Nézzük meg, hogy a '80as évek végén, '90es évek e lején hogyan is nézett ki egy tipikus falu! (11.10) Hallottunk itt Kovács képviselő úrtól mindenféle rákosista szövetkezetet. (Gőgös Zoltán: Ő nem tudja!) Mit nem tud? (Gőgös Zoltán: Hogy hogyan nézett ki a falu.) Hát ő Pápán po lgármester, nyilván, amely egy kicsit jobb helyzetben van, de majd arra is kitérünk, mert nyilvánvalóan a kistelepülés és a város meg a főváros egymástól nem független, szerves egységet képez a magyar közigazgatásban és a népességpolitikában is . De nézzük, mi volt ez az átkos a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején! Ha tetszik, ha nem, a tipikus falusi szerkezet úgy nézett ki, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok voltak a legnagyobb munkaadók, sőt mi több, kita lálták az úgynevezett több lábon állás politikáját, amely úgynevezett melléküzemágak telepítésével járt együtt, tehát sokszínű foglalkoztatást biztosított, ráadásul nem csupán gazdasági profitorientáltsággal működött. Bizony nem. Mit csinált egy szövetkeze t? Nyugdíjasokat támogatott. Hogy ez jó vagy nem jó? Hogy profilösszecsúszások voltak? Ezt lehet vitatni, de tény. Csinálta a kulturális támogatást, a helyi infrastruktúrafenntartást, a villamos hálózatot meg az úthálózatot. Aki abban a helyzetben volt, h ogy ennek az áldásait vagy hátrányait élvezhette, az mindenképpen tényként állapíthatja meg, hogy volt egy olyan közeg, amely az alaplétfenntartás eszközeit az államtól átvállalt szerepekkel bizony vitte. Aztán jött 1990. Az a párt már nincs itt egyébként a parlamentben, hála a jóistennek, amelyik ezt a csodálatos átalakulást elindította, de a kár itt van. 1990 és 1993 között akkori áron 500 milliárd forintnyi tőke ment ki a vidéki településekre, ami nem pótlódott később. Ebben benne volt a kárpótlás is. Az t mondja Font Sándor, egyébként teljes joggal, hogy ne engedjük rá a pénzügyi tőkét a helyi gazdák földjeire. Nos, a kárpótlásban pontosan a külső tőkét engedtük rá a falu vagyonára,
