Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - SZABÓ GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1437 változó világban milyen szerepet tölthetnek be a különböző típusú, adottságú és helyzetű települések. Arról kellene beszélnünk, hogy mi kell ahhoz, hogy a falun, vidéken élő ember ne érezze magát másodrend ű állampolgárnak. Arról kellene beszélnünk, hogyan tudjuk a munkalehetőségeket és a közszolgáltatásokat a lehető legteljesebb mértékben és színvonalon biztosítani a falvakban élők számára. És arról kellene beszélnünk, hogy hogyan lehet egyes térségekben a szegénység, azon belül a gyermekszegénység újratermelődését megakadályozni. S arról kellene beszélnünk, hogy vannake jó hazai és nemzetközi tapasztalatok, amelyek a kistelepülések lakosainak ellátását, esélyegyenlőségét jól szolgálják. Kedves Képviselőtár saim! Ezek a valódi és megkerülhetetlen kérdések, amelyekre muszáj választ találni, mert az biztosan sehová sem vezet, ha azt mondjuk, hogy maradjon minden változatlan; ha azt mondjuk, el a kezekkel a kisiskoláktól, a kispostáktól, ha kell, adjunk hozzá tö bb pénzt, de tartsuk fenn mindenáron. Illetve egyvalamihez biztosan vezet: konzerválja az elmaradottságot, a szegénységet, és pont arra nem fog jutni pénz, amire kellene. Vegyük például a kisiskolák dolgát! Tudják, én már akkor elkeseredtem, amikor a rends zerváltást követően lelkes mozgalom indult „vissza az iskolákat a falvaknak” címmel, és tíz- és tízmilliárdokat fordítottunk erre a célra. Persze teli naiv hittel és jó szándékkal, hogy na, majd ez megállítja a népességfogyást, na, majd ez visszahozza a ki stelepülésre az értelmiséget. Nem az volt a baj, hogy ma már ezt tudjuk, ebből semmi sem valósult meg. Még csak nem is az volt az igazi baj, hogy nem számoltunk azzal, hogy a fenntartásuk igen sokba került, aztán még többe fog, mert a gyermeklétszám meg cs ökken. A baj az volt, kedves képviselőtársaim, hogy rossz kérdésre rossz választ adtunk. Mert az iskola nem a faluról, hanem a gyerekről szól. Az volt a baj, hogy nem néztünk körül, mi történik a világban. Nem néztük meg, hogy a nálunk fejlettebb országok, Anglia, Németország, Franciaország milyen megoldást alkalmaznak. Mert ha körülnézünk, akkor látjuk, hogy ott bizony nagy, több száz fős körzeti iskolákba hordják a gyerekeket, persze iskolabusszal és háztól házig. És abban az iskolában van tanuszoda, lehe t kerámia- vagy csillagászati szakkörre járni és zenét tanulni bármilyen hangszeren. Azaz bármely településről jött a gyerek, azonos esélyt kapott. Mi meg akkor kezdtünk el észbe kapni, amikor a teljesítménymérések a kisiskolák drámai hátrányát mutatták ki . Amikor a tehetősebb szülők a nagyobb iskolákba kezdték hordani a gyermekeiket, és spontán módon felgyorsult a szegregáció. A kisiskolák meg kezdtek megszűnni, maguktól. Egyébként nem tudom, tudjáke, engem nagyon meghökkentett az adat, amely a napokban a kadt a kezembe. Andor Mihály jeles oktatáskutató, szociológus felmérése, mely szerint 19941998 között 5, 19982002 között, tehát éppen az Orbánkormány idején 388, 20022005 között pedig 135 általános iskola szűnt meg. Nyugodtan kimondhatjuk, kedves képvi selőtársaim, hogy nem az iskola fogja a falut megmenteni. Aztán itt van a kisposták ügye. Amikor beindult a mobilpostaszolgáltatás, a Zempléni Települési Szövetség, amely közel száz települést tömörít, többnyire kis falvakat, é s a választókerületemben is működik, nagyon helyesen felkarolta a kistelepülések panaszát, és megkértek arra, segítsek egy megbeszélést megszervezni a kisfalvak képviselői, a szövetség és a posta vezetői között. Ez meg is történt, és a viszonylag hosszú me gbeszélés alatt valóban sok jogos panasz hangzott el. Hogy a mobilpostás nem a kijelölt időben jön, hogy nem az előre megadott helyen állt meg, hogy nem töltötte ki az előírt várakozási időt, hogy a postakocsit nem szerelték fel téli gumival, becsúszott az árokba, és így tovább, és így tovább. De amikor a végén feltettem a kérdést, hogy akkor nem is annyira a mobilpostaszolgáltatással van a baj, hanem a szolgáltatás pontos megszervezésének a hiányával, hát nemigen tudták cáfolni. Nyugodtan kimondhatjuk: a falvakat nem a kisposták fogják megmenteni. Vagy beszéljünk az egyik legfontosabb kérdésről, a munkahelyek hiányáról. Mert valóban tarthatatlan, hogy vannak kistérségek, ahol 3040 százalékos a munkanélküliség, és minden polgármester új munkahelyek teremté sében reménykedik. Ugyanakkor az ilyen térségekre
